Csak idén tizenöt terrortámadás történt az Európai Unió országaiban, a merényletekben félszázan vesztették életüket. A legutóbbi barcelónai gázoláskor tizennégyen meghaltak és százharmincan megsérültek. Összeállításunkban arra keressük a választ külföldön élõ kanizsaiak és zalaiak körében, a migrációs válsággal beköszöntött tomboló terror mennyire változtatta meg az életüket.

ANGLIA

Angliában idén három merényletet követett el az Iszlám Állam. A londoni és manchesteri támadásokban harminchatan vesztették életüket, és több mint kétszázan megsebesültek.

A kanizsai származású Hercsik Viktória 2004 óta él Londonban. Munkahelye metróval pár percnyire van a London Bridge-tõl, ahol június elején kisbusszal hajtottak a járókelõk közé, majd az elkövetõk késsel támadtak az emberekre. Viktória aznap nem dolgozott, az esetrõl a tévébõl értesült.

– Az ember ilyenkor automatikusan a telefonja után nyúl – mondja –, és körbekérdezi a családtagokat, barátokat, biztonságban vannak-e, hallottak-e a támadásról. Én is állandóan néztem a híreket, döbbenetesek voltak a felvételek. A támadás után az egész város tele volt kommandósokkal: több metróállomást lezártak, épületeket evakuáltak és a Borough Marketet egy hónapra bezárták. A Metropolitan Police azóta közreadta az úgy nevezett Run Hide and Tell- (azaz „fuss el, bújj el, mondd el”) videókat és posztereket, amik összefoglalják, mi a teendõ fegyveres és terrortámadás esetén.

– Ezekbõl a poszterekbõl nálunk is van az összes irodában. A London Bridge-i merénylet óta egyébként minden cégnél bevezettek egy extra biztonsági járõrszolgálatot, hozzánk is jönnek ketten óránként ellenõrizni, hogy minden rendben van-e. Az utcákon sokkal több a rendõr, és a buszokat, metrókat is ellenõrzik. A londoniak talán kissé jobban tartanak a terrorizmustól, de nem hagyják megfélemlíteni magukat: szívósak, éberebbek, s most még inkább odafigyelnek egymásra – és persze bíznak a rendõri védelemben.

FINNORSZÁG

Pyykkö Mária mintegy 700 kilométerre él a turkui terrortámadás helyszínétõl. Lakhelyén, Lieksában egy szomáliai tanuló fenyegetõzött a napokban az egyik helyi szakközépiskolában. A rendõrség vizsgálatot indított, de az ügyrõl azóta nem közöltek újabb információt. A turkui merénylet – amely során egy marokkói férfi két embert megölt, nyolcat pedig megsebesített – még mindig téma a hírekben.

– Látom a tévében, hogy sok gyertyát visznek a Piac térre, ahol a késelés történt. Az emberek szomorúak, de a finnek többsége nem szívesen foglal állást a migráció kapcsán. A hivatalos vélemény az, hogy addig senkit nem lehet elítélni, amíg nem bizonyított a bûnössége. Ugyanakkor néhány vezetõ politikus már pedzegette, hogy inkább a hazájukban kellene segíteni azokon a bevándorlókon, akiknek nincs semmilyen képzettségük, és nem találnak itt munkát, mint hagyni, hogy feleslegesen vállalkozzanak a hosszú és veszélyes útra, aminek a vége csalódás.

A turkui merénylet után a fõbb miniszterek új törvényeket sürgetnek, mások, mint például a zöldek nemrég megválasztott pártelnöke attól tart, hogy ezek az intézkedések csorbíthatják a civilek jogait – egy biztos: a jelenlegi rendelkezések nem alkalmasak arra, hogy a hivatalos szervek idõben kiszûrjék a radikális iszlamistákat.

SPANYOLORSZÁG

Székely Csilla két évet tanult a kanizsai piarista gimnáziumban, ma Barcelona mellett él, s naponta jár a katalán nagyvárosba.

- Két hete, csütörtökön szabadságon voltam, úgyhogy szerencsére nem voltam a közelben – fogalmaz -, ezért a támadásról nem tudok többet, mint amit az ott lévõ barátoktól hallottam, vagy ami a hírekben megjelent. A merénylet utáni napon már visszatért a megszokott élet Barcelonába, és csak a mécsesek emlékeztetnek arra, ami augusztus 17-én történt.

Csilla arról is beszámol, a párizsi támadások óta a spanyol szupervárosban is fokozott a rendõri jelenlét, és sokan számítottak arra, hogy a terror eléri õket is, fõleg a madridi Atocha vasútállomás elleni támadás után. Éppen ezért nagyon sok településen fákat, betontömböket helyeztek el a sétálóutcákra, tengerparti sétányokra.

- Minden nap kétszer megyek el pontosan azon a ponton, ahol a furgon felhajtott a Ramblára. Én is ott lehettem volna… Szerencsére a családom jól van, s minden magyar is, akit a környéken ismerünk.

NÉMETORSZÁG

Krizsai Botond sportkarrierjének köszönhetõen ma Drezdában él, és azt mondja, ott csak ritkán lát olyan embereket, akiket migránsnak gondol. Szerinte egyébként is nehéz eldönteni, hogy ki az, aki csak nemrég érkezett bevándorló, s ki második vagy harmadik generációs betelepült.

- Néha a vasútállomás melletti parkban ültek, az kicsit hasonlított arra, mint ami korábban Magyarországon is tapasztalható volt. A pályaudvaron mindig 2-3 rendõrségi kisbusz áll, és folyamatosan sétálnak a gépfegyveres rendõrök. Imádom Drezdát, de azt tudni kell róla, nem tartozik a leggazdagabb városok közé, valószínûleg a migránsok ezért inkább nyugatabbra mennek. A messze földön híres drezdai szurkolói csoport egyébként a migrációs válság kezdetén kijelentette: megvédi városát.

Daróczi Nóra és férje is kanizsai, de öt éve - egy sportlehetõség miatt – Németországban él. A város, ahol jelenleg laknak, nem túl nagy, a terrortámadások hatása azonban ott is érezhetõ.

- A francia határ közelsége miatt, fõleg a nizzai merénylet után, a fokozott ellenõrzések következtében sokszor olyan dugók alakultak ki, amik megbénították a város közeledését. Az autópályán, a határ közelében, tíz kilométer per órás sebességkorlátozás van, az út mentén pedig fegyveres katonák ellenõrzik az autósokat. A közúti razziák száma felénk is megnövekedett, sokszor faggattak már minket is a rendõrök, hogy hova tartunk, honnan jövünk. A hozzánk legközelebb esõ reptéren, Bázelben is több fegyveres katonát látni, mint régebben, és az érkezõ oldalon még egy plusz ellenõrzõ pontot is létrehoztak.

Nóra úgy fogalmaz, szomszédaik és barátaik körében egyre többször elhangzik, mostanában már nem szívesen mennek el otthonról sötétedés után, fõleg egyedül nem.

Mikó-Baráth György, Nemes Dóra, Péter Árpád

London, idén március: 6 halott, 50 sérült

Barcelona, 2017 augusztusa: 14 halott, 130 sérült

------------

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Lokálpatrióta Hetilapban jelent meg. A megjelenés idõpontja: 2017.09.01.