Nyolcvan éves a bázakerettyei olajmezõ, amely felemelkedést hozott Kanizsának s Dél-Zalának. A „születésnapi” ünnepségen dr. Dank Viktor geológus, egyetemi tanár, a Központi Földtani Hivatal egykori elnöke idézi fel az olajmezõ történetét.

A Trianon elõtti Magyarországon a magyar geológusok már sikeres szénhidrogén-kutatásokat végeztek, emlékeztet a professzor, akit a rendezvény kapcsán kérdezett a Kanizsa. Az erdélyi Kissármás környéki felfedezés például akkoriban Európa egyik legnagyobb földgáz-elõfordulásának számított, ám Trianonnal ez is elveszett számunkra.

- Fiatal éveimnek zömét egy testének kétharmadát leamputált, seblázban égõ, kormányzó vezette királyi Magyarországon éltem le – fogalmaz dr. Dank Viktor. - A csonka ország magyarjai a trauma után megpróbáltak talpra állni, amelynek gazdaságilag egyik legjelentõsebb állomása a kerettyei szénhidrogéntelepek felfedezése volt, amit Lovászi, Újudvar és Hahót megismerése követett. Ehhez az kellett, hogy a regnáló rezsim támogatta a hazai geológiai vizsgálatokat, és a kimutatott perspektivikus területek fúrásos kutatásához beengedte az amerikai mûködõ tõkét, technikát, valamint a tengerentúli szakembereket, mert az ország ehhez szegény volt. Az elsõ magyar olajipari vezetõ szakgenerációt õk képezték ki itt, valamint külföldi tanfolyamokon, és lettek a bányamérnökökbõl, fizikusokból, kémikusokból, természettudósokból, tanárokból olajipari szakemberek. Lakatosokból, gépészekbõl, traktorosokból, mûszerészekbõl kinevelõdött a középvezetõi generáció, a falusi földmûvesekbõl pedig olajipari szakmunkások váltak.

Az 1938-ban, magyar-amerikai vegyesvállalatként alakult MAORT-nál meghonosították az amerikai mûszaki, munkaköri és adminisztratív rendszereket és fegyelmet, amihez alkalmazkodnia kellett a dolgozóknak, akik cserébe fejlett infrastruktúrát és az átlaghoz képest kiemelten jó bért kaptak. A professzor kiemeli: a korszerû kutatási és termelési eszközök s módszerek eredményeként az ország 1941-ben olajból önellátó lett.

- Sajnos a II. világháborút kezdeményezõ és üzemanyag-problémákkal küzdõ Németország egyre nagyobb termelést követelt tõlünk – folytatja a geológus. - A birodalmi hatalmi törekvések felülírták a hadvezetési tudományt, amely azt tanítja, hogy aki szénhidrogén-származékú üzem- és kenõanyagra alapozott gépesített villámháborút indít, annak ezekbõl megfelelõ tartalékokkal és biztonságos utánpótlással kell rendelkeznie. De akkor errõl szó sem volt, ezért forszírozták a magyar termelést is. Szakembereink racionális termelési érveit a háborúbarát hazai hatalom figyelmen kívül hagyta. Reméltük, hogy a MAORT létesítményeit nem fogják bombázni a Liberátorok. Tévedtünk. 1944-ben több hullámban támadták az itteni létesítményeket, s ezzel hatalmas károkat okoztak. A szakgárda azonban hõsies, megfeszített munkával begyógyította a sebeket. A II. világháború után, a szovjet megszállás következményeként, a MAORT-ból – egy más olajipari gyakorlatot követõ – magyar-szovjet vegyesvállalat, a MASZOLAJ lett. Az ide delegált szovjet geológiai, geofizikai, fúrási, termelési szakemberek azonban szerencsére valamennyien jól képzett, nagy gyakorlattal rendelkezõ olajosok voltak.

Dank Viktor az 1940-es évek végén, egyetemi hallgatóként, nyaranta, 2-2 hónapot töltött gyakornokként Bázakerettyén és Pusztaszentlászlón, itt tanulva meg például azt, hogy mit jelent a „csinógli”, hogy miért jó, ha „rendes a doboz”, hogy a „macskafej”, „a görény”, a „malac” és a „rókalyuk” nem állatokkal van összefüggésben, azt is, hogy a „fehér ökör”, a „nagy bika” a „kis bika” meg a „bágyadt bika” nem állatok, hanem épületek.

– És ezeket utánam rengetegen megtanulták, akik ebbõl a bölcsõbõl rajzottak ki. Szeretettel fogadtak, tanítottak, de azért el kellett szenvednem az olajossá avatás férfiasan kemény próbáit. Aztán befogadtak, „a mi macskánk kölyke” lettem.

1948-ban államosították a MAORT-ot, és hogy ne kelljen fizetni érte, az ÁVO egy koncepciós pert rendezett, amelynek során, szabotázsra hivatkozva, halálos ítéletek is születtek. Ezután kialakultak a magyar kutatási, termelési vállalatok. Eredményekben mindvégig benne volt a szakmaiság, a munkaszeretet, a közösségi összetartozás szelleme, az olajipar iránti önzetlen hûség, mely innen, a bölcsõbõl eredt – összegez dr. Dank Viktor.

Bakonyi Erzsébet

Dél-Zala felemelkedését az olaj biztosította (Fotó: archív)