Minden szakmának megvan a maga ikonikus alakja – néha még több is, mint egy. Az angol Florence Nightingale-t például az ápolói hivatás és oktatás reformereként, sõt, elindítójaként tartják számon. Mellette kevés szó esik Kossuth Zsuzsannáról. Magyarország elsõ országos fõápolónõje, Kossuth Lajos negyedik és egyben legkedvesebb húga kétszáz éve született.

Annak idején a Kossuth Zsuzsanna életrajzát megíró Kertész Erzsébet mutatott rá arra: míg a krími háborúból hazatérõ Florence Nightingale-t Viktória királynõ személyesen köszöntötte, s a lámpás hölgyet egész életében köztisztelet és megbecsülés övezte, addig Kossuth Zsuzsanna neve csaknem teljesen feledésbe merült, még hazájában is. Pedig õ „öt évvel a krími háború elõtt, sokkal nehezebb körülmények közt végezte áldozatos munkáját.”

Amikor Kertész a könyvet írta, még csak egy budapesti iskola és egy vidéki rendelõintézet viselte hazánk elsõ országos fõápolójának nevét. Azóta, az elmúlt három évtizedben siker koronázta a Magyar Ápolási Egyesület törekvéseit: 2011. február 19-én, Kossuth Zsuzsanna születésnapján elõször ünnepelték meg a magyar ápolók napját, 2014 óta pedig az Országgyûlés – az egyesület kezdeményezését követõen – Kossuth Zsuzsanna születésnapját a magyar ápolók napjának nyilvánította. Idén, születésének 200. évfordulója alkalmából, Kossuth Zsuzsanna-emlékévet hirdettek. Az országos fõápoló szellemi örökségét Nagykanizsán is õrzik.

– A Kanizsai Dorottya Kórházban tavasszal avattuk fel a Kossuth Zsuzsanna-emléktáblát és emléksarkot, de sok más helyi és országos rendezvényt is szerveztünk az emlékév részeként – magyarázza Boros Károlyné, a Magyar Ápolási Egyesület Zala megyei vezetõje. – Szeretnénk, ha a programok révén minél többen megismernék az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nagyasszonyának nevét, aki az események véres káoszában is korát meghaladó, minõségi változást ért el az ápolói szakmában.

Kossuth Lajos 1849. április 16-án létrehozta a fõápolói hivatalt, s egyúttal felkérte húgát a tábori kórházak ápolásfelügyeletére. Az újonnan kinevezett országos fõápolónõ nem tétlenkedett: önkénteseket toborzott a semmibõl, szabályozta a gyógyszer- és kötszerellátást, a fejetlenségbõl pedig szigorú követelmények és alapelvek mentén olyan rendszert épített ki, amelyben mindenkinek jutott – a képességei szerint – feladat.

– Kossuth Zsuzsanna volt az elsõ, aki önkénteseket vont be az egészségügyi ellátásba, õk voltak a tépéscsinálók. Ezzel egy idõben az önkéntes nõegyleteken belül betegápoló egyletek alakultak, ahol lepedõket és gyolcsokat gyûjtöttek. Ezek az asszonyok és lányok még Munkácsy Mihályt is megihlették, Baka István pedig verset írt róluk.

Zsuzsanna szolgálatát egyéni sorstragédiája árnyalja: korán megözvegyült, harmadik gyermeke pedig az egyéves kort sem érte meg. A fiatalasszony lelkileg és testileg is gyötrõdött, ám amikor Kossuth kinevezte õt országos vezetõápolóvá, újra feltámadt benne a kamaszlány, aki imádattal és õszinte érdeklõdéssel csüngött bátyja minden szaván. A hazai egészségügy – Zsuzsanna jóvoltából – rohamos fejlõdésnek indult.

A világosi fegyverletételt követõen az országos fõápolót többször börtönbe vetették, végül el kellett hagynia Magyarországot. Rövid életének következõ állomása Brüsszel volt, ám a politika itt is utolérte. New Yorkba költözött, majd nem sokkal késõbb, mindössze 37 évesen meghalt.

– Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy õ a magyar ápolók mindenkori példaképe – véli Boros Károlyné. – Példa küzdésbõl, emberségbõl és hazaszeretetbõl. Szellemi hagyatékából születése után kétszáz évvel is erõt, hitet nyerhetünk ahhoz, amit õ 1849-ben így fogalmazott meg: „Egy legyen bennünk az akarat, felkeresni a szenvedést, és enyhíteni azt.”

Nemes Dóra

-------------

„Honleányok, testvéreim! A haza és védõinek szenvedései munkára szólítának. A kiáltó szükség és honleányi buzgalom kiragadának szerény körömbõl, egy országos feladat megoldására. Ne várjatok hivatalos kiküldetéseket, ne várjátok a rendszabályok kihirdetését. Egy a veszély – a haza elvesztése; egy akarat lelkesíti nemes hadseregünket, ez a haza megmentése; egy legyen tehát bennünk is az akarat, felkeresni a szenvedést, és enyhíteni azt.” [Kossuth Zsuzsanna felhívása a magyar nõkhöz, 1849. (részlet)]

-------------

Brüsszelben Kossuth Zsuzsanna megtanulta a csipkeverést, sõt, késõbb még mûhelyt is nyitott: akkor ebbõl tartotta fenn magát és családját, de az alkotásból erõt is merített a viszontagságos mindennapok elviseléséhez. Részben ez adta az ötletét annak a kiállításnak, amelyen a kanizsai kórház tizennyolc munkatársa bemutatja, mivel foglalkozik a szabadidejében. A szeptember 4-én 11 órakor nyíló tárlaton fafaragásokat, fotókat, rajzokat és még sok minden mást is kiállítanak a Kanizsai Dorottya Kórház Rendelõintézetében.

Boros Károlyné: Kossuth Zsuzsanna szellemi hagyatékából ma is erõt, hitet nyerhetünk (Fotó: Gergely Szilárd)