A Népi visszaemlékezés vendégei ezúttal vitéz Nagy Ottó és Födõ Vargek Lajos voltak. Az Ady utcai oskolában – az iskolakezdés apropóján is – a ’45 elõtti oktatásról, és annak szellemiségérõl volt szó. „Mi itt, a vitézlõ oskolában elsõsorban dédapai szinten keressük a vitézséget: onnan lépünk majd tovább századokat vagy akár ezredeket. A dédapáink hazához való elhivatottságát, hûségét keressük és próbáljuk jobban megérteni, ezt pedig családi és iskolai szinten is kell keresnünk” – fogalmazott Vörös András, a Thúry Vitézlõ Oskola vezetõje.

Ebben a keresésben, megértésben segítettek a programsorozat vendégei. Vitéz Nagy Ottó még gyerekként élte át a háborús idõk viszontagságait. „Ezek egy életre meghatározzák az ember magatartását és viselkedését, ’46-47-ig még németet tanultunk, és mire már tudtunk gót betûkkel írni és olvasni, egy pillanat alatt eltörölték, és oroszul kellett volna tanulni. A cirill betûk nem nagyon voltak szimpatikusak, így aztán ezt el is hagytam. Mindig kegyelembõl mentem át oroszból – mondta vitéz Nagy Ottó.

Födõ Vargek Lajos szerint az 1945 elõtti idõkben magyarságból és emberségbõl is kaptak leckét a gyerekek – ennek a tudásnak voltak az õrzõi a nagyszülõk és a dédszülõk, de mára ez háttérbe szorult. „Hiányzik a lélek, hiányzik a magyar lélek, amit pedig mindenki megkap. Olyan, mint egy gyémánt, amit nem csiszolunk meg, csak rugdossuk az utcán, azt sem tudjuk, mi az. De ha észreveszik, és törõdnek vele, kikristályosodik” – vélekedik.

Vörös András tíz éve tartó gyûjtõmunkájának köszönhetõen az összejövetel résztvevõi maguk is fellapozhatták a 20. század elsõ felébõl vagy a még régebbrõl származó tankönyveket.

Kanizsa TV - Kanizsa