Százhúsz esztendõvel ezelõtt hunyt el a keszthelyi születésû Schwarz Dávid feltaláló, aki feltalálta és kifejlesztette a kormányozható léghajót. Özvegyétõl vásárolta meg Ferdinand Zeppelin gróf a merevborítású légi jármû szabadalmát, és azt továbbfejlesztve tette világhíressé ezt az ötletes repülõ szerkezetet.

1850. december 7-én született Keszthelyen egy zsidó kereskedõ család gyermekeként. Schwarz Dávid iskolái után Zágrábba költözött, és az erdészetnél dolgozott, majd 1880-ban feleségül vette egy jómódú zágrábi fakereskedõ lányát. Mikor 1890-ben megörökölte apósa vállalkozását, érdeklõdése az erdõkitermelésen használt gépek nyomán a mûszaki kérdések – így a léghajózás – felé fordult. Elsõ léghajóterveit a bécsi hadügyminisztérium elutasította, ezért az orosz kormánynak ajánlotta fel azokat. 1892-tõl két évig Szentpéterváron dolgozott, de hiába költött el 77 ezer rubelt, a hidrogén töltését nem tudta megoldani, az oroszok pedig nem pénzelték tovább kísérletezését.Schwarz nem vesztette kedvét, saját költségén dolgozott tovább. 1895-tõl Németországba telepedett át, és Berlinben, Carl Berg, a lüdesheidi Alumíniumipari Mûvek tulajdonosának anyagi támogatásával dolgozott merev rendszerû, könnyûfémbõl épített, kormányozható léghajója megvalósításán. Schwarz ötlete volt az alumínium alkalmazása, az abból készített merev váz és az arra feszített 0,2 milliméter vastag alumíniumlemezzel borított, hidrogénnel töltött, ceruza alakú hajótest is. Õ alkalmazott elõször kötelek helyett szilárd rudakat a léghajó és a gondola összekapcsolására, és gázrekeszek segítségével tette biztonságosabbá a léghajó töltését. Schwarz így a léghajózás valamennyi alapvetõ kérdését megoldotta: 1896. októberi elsõ repülési kísérlete csak a nem megfelelõ tisztaságú, így elégtelen felhajtóerejû hidrogéngáz miatt vallott kudarcot. Mire azonban az ipar megfelelõ minõségû gázt tudott elõállítani, Schwarz Dávid 1897. január 13-án Bécsben meghalt.

Özvegye nem hagyta elveszni férje életmûvét, ezért tovább vezette a munkálatokat. A magyar feltaláló szerkezete 1897. november 3-án tette meg elsõ és egyben utolsó próbarepülését Berlinben, a tempelhofi repülõtéren. E léghajó hossza 47,5 méter, átmérõje 13,5 méter, térfogata 3617 köbméter volt. Négyhengeres, könnyített, Daimler típusú, 505 kilogrammos, 10 kilowatt teljesítményû, vízhûtéses benzinmotor hajtotta elõre a levegõben. A három légcsavar a hajótesten volt elhelyezve, a 3500 kilós jármû egy perc alatt 100 méterre emelkedett, majd 400 méteres magasságot ért el, az erõs szél miatt azonban le kellett ereszkednie. A pilóta, Ernst Jageles, az egyik ékszíj elszakadásától megrémült, és hirtelen túl sok hidrogént engedett ki a ballonból. A gép zuhanni kezdett és a földhöz csapódott. A vékony alumíniumlemezek összetörtek, az út mégis igazolta a merev rendszerû léghajók elõnyeit. A Pesti Hírlap így számolt be a szerencsétlen kísérletrõl: „…A folyó év januárjában elhunyt magyar állampolgár, Schwarz Dávid irányítható léggömböt talált fel… Minthogy sem nálunk a honvédminisztérium, sem Ausztriában a Landwehr minisztérium, sem a közös hadügyõrség nem támogatta a derék feltalálót, õ kormányengedély alapján kivitte irányítható léggömbjét Berlinbe… A Schwarz Dávid féle irányítható léggömböt tegnap mutatták be Berlinben, szabadon repülve, a légzsák megtöltése és a felszállás rendben folyt le…” (Pesti Hírlap, 1897. november 5.)

Schwarz léghajója volt a világon az elsõ héjszerkezetû légi jármû. A próbaút közönségének soraiban ott volt Ferdinand Zeppelin gróf is, aki a bemutató után Schwarz Dávid özvegyétõl megvette a léghajó összes szabadalmát, és ezek alapján alkotta meg a róla elnevezett léghajótípust.

Dr. Papp Attila