2017 augusztusa kétségtelenül fekete hónapként írja be magát a magyar filmtörténet nagykönyvébe: augusztus 30-án, életének 92. évében meghalt Makk Károly. A pályatársai által csak Charlie-ként emlegetett Kossuth-díjas rendezõ számos felejthetetlen filmet – és egy önéletrajzi ihletésû könyvet hagyott maga után, a beszédes Szeretni kell – egy élet filmkockái címmel.

„Ránézel, és azt mondod magadban: ennek az embernek van kedve élni. Ennél fogva él, mert az élet is – szemlátomást – kedvét leli benne.” Konrád György író, szociológus jellemezte így egy alkalommal jó barátját, aki – úgy fest – születésétõl fogva sikerre volt predesztinálva. Sikerre és a mozira, hiszen apja is szakmabeli volt. A berettyóújfalui mozigépész fia 15 évesen tudta, hogy egyszer úgyis rendezõ lesz. 20 évesen – friss fõiskolásként – már ott volt Radványi Géza oldalán, a Valahol Európában forgatásakor.

Hatalmas életmûvének csúcsa sokak szerint a Szerelem – ezzel egyébként Makk is egyetértett. Az 1971-ben, Déry-novellák alapján készült film zajos sikert aratott Cannes-ban, és nemcsak a rendezõnek, hanem a szereplõknek is nemzetközi elismerést hozott. Makk soha nem gondolkodott azon, hogy a Szerelmet színpadra állítsa, ám amikor a Rózsavölgyi Szalon a színi adaptáció mellett döntött tavalyelõtt, a rendezõt kérték fel mûvészeti konzultánsnak. A darabban a kanizsai származású színész, Sütõ András is szerepelt; az elõadást márciusban a HSMK-ban is bemutatták.

– Különbözõ szeretetek egymásba fonódása, élethelyzetek lehetetlensége, vegytiszta érzelmek és filmtörténeti alakítások – sorolja András, mi minden jut eszébe a Szerelemrõl. – A filmet korábban nem láttam, de hallottam róla, így tulajdonképpen csak az elõadásunk sajtótájékoztatóján tudatosult bennem, hogy egy élõ legendával dolgozhatom együtt két hétig.

A fiatal színész szerint a Szerelem örök érvényû alkotás: a történet alapvetõ emberi érzelmekrõl és kapcsolatokról szól, így a Föld bármely pontján nézik is, értik a mondanivalóját. Szerinte, aki ilyen filmet tud készíteni, az csak jó ember lehet.

– Nagyon megrendített, hogy Karcsi bácsi elment, róla tényleg azt hittem, hogy sosem fog meghalni – mondja. – Az ismeretségünk fényében halkan megjegyzem, õ biztos nem akarná, hogy szomorkodjunk. Én mindig úgy láttam, végtelen életigenlés árad belõle. A szemei gyermekien csillogtak, az arcán pedig állandóan ott bujkált egy huncut félmosoly. Mindenkihez volt egy jó szava. Én például egy életre eltettem útravalóul, amikor a bemutató után azt mondta nekem: „András, majdnem jó.” Kérdõn néztem rá, mire azt mondta: „Olyan úgysincs, hogy minden tökéletes legyen”, mondta, majd gratulált.

A rendezõ színészvezetését nemcsak azok dicsérik, akiknek volt alkalmuk együtt dolgozni vele. Kálovics Tibor kanizsai filmblogger a hét évtizeden átívelõ pálya kapcsán olyan klasszis alakítások dirigálását emeli ki, mint Darvas Lili és Törõcsik Mari kettõse a Szerelemben, vagy Psota Irén és Görbe János párharca a Ház a sziklák alatt címû drámában.

– Bár nekem Fábri Zoltán a kedvencem, kétségtelen, hogy Makk Károly is a magyar rendezõk elitjéhez tartozott. Abban a korszakban alkotott, amikor a magyar film virágkora elkezdõdött és kiteljesedett, ehhez pedig õ maga is számos mûvel hozzájárult.

Makk Károly nem pusztán filmgyáros akart lenni – öntörvényû rendezõ volt. Ezt támasztja alá az is, hogy nem riadt vissza a tabutémák vászonra vitelétõl sem. Mint ahogy arra Tibor is emlékeztet: a Szerelemben az ’50-es évek politikai bebörtönzései köszönnek vissza, az 1982-ben forgatott Egymásra nézve pedig az elsõ olyan magyar film volt, amely két nõ viszonyáról szól, ráadásul az ’56-os forradalom utáni évekbõl.

– A rendkívül színes életmûbõl nekem a Ház a sziklák alatt a személyes kedvencem. Egyrészt kiválóak benne a színészek, másrészt talán a legnyomasztóbb magyar film, ami valaha készült. Az emberi esendõségrõl szól, a fõszereplõje pedig egy olyan figura, akivel bárki könnyen azonosulhat. Makk szerintem ebben tudta a legjobban 90 perc alatt bemutatni a kisember kárhozatát.

Makk Károly életmûvébõl – amely csaknem ötven filmet tesz ki – nem nehéz kedvencet találni. Hosszú évtizedeket felölelõ pályája miatt sokan úgy gondolnak rá: nem korszakos alkotó volt, hanem Thomas Mann-i jelenség a filmes szakmában – maga a mozi.

Nemes Dóra