A hosszú hadjárat után, mely kis híján a törökök fõvárosának, Drinápolynak az elfoglalásával végzõdött, I. Ulászló elõnyös pozícióból köthette meg a szegedi békét. Az elbizakodott magyar király, a hamis nyugat-európai és pápai ígéretekre hallgatva úgy döntött, felrúgja a megállapodást, és kiûzi az oszmánokat a Balkánról. A Várna mellett, 1444. november 10-én összecsapó törökök és keresztények csatájából – bár komoly veszteségeket szenvedve – az elõbbiek kerültek ki gyõztesen, végképp megvetve lábukat Európában, míg I. Ulászló halva maradt a csatatéren.

Azt megállapíthatjuk, hogy a várnai csatát megelõzõ hónapok történései a keresztényeknek kedveztek. Az 1443 õsze és 1444 tavasza között lezajlott „hosszú hadjárat” során a szerbekkel és bolgárokkal kiegészült magyar erõk számos sikert arattak a bégek tartományi csapatai ellen, ennek nyomán pedig II. Murád – akinek katonai erejét a birodalma ázsiai felében, Karamániában kitört lázadás kötötte le – 1444 nyarán kedvezõ békét ajánlott I. Ulászlónak. A Szegeden és Váradon folytatott tárgyalások során az oszmánok Szerbia kiürítése mellett 100 000 arany hadisarcot, illetve – háború esetén – 30 000 fõs katonai támogatást ígértek a magyar királynak, illetve tíz évre szóló békét is kértek Magyarországtól.

Azonban a béketárgyalások alatt a pápa legátusa, Giuliano Cesarini bíboros azon mesterkedett, hogy I. Ulászlót egy újabb hadjárat megindítására vegye rá, amellyel végre kiûzhetnék az oszmánokat a Balkánról – és így Európából. Ugyanis az elmúlt évszázadok során a Szentföld végleg elveszett, és az egyre idejétmúltabb és hatástalanabb keresztes hadjáratok célja már csak az volt, hogy a muzulmánokat – a törököket – kiûzzék Európából, akik már az 1300-as évek óta jelen voltak a Balkán déli végein, majd a fõvárosukat is itt – Drinápolyban – rendezték be. Egy keresztes hadjárat esetére a legátus hamis ígéreteket tett, hiszen garantálta a pápai állam, aztán Genova és Velence hadigályáinak, illetve az 1419 és 1467 között uralkodó Jó Fülöp burgundiai hercegnek a támogatását is. Végül I. Ulászló hallgatott a pápai legátusra, és miközben megállapodott a törökökkel, titkon hozzálátott egy újabb hadjárat megszervezéséhez. Komolyan számított rá, hogy szárazföldi segítséget fog kapni, illetve elhitte azt is, hogy a genovai és velencei gályák most tényleg meg fogják akadályozni a kis-ázsiai felkelés leverésével elfoglalt II. Murádot abban, hogy a Boszporusznál átkeljen Európába, fõvárosa védelmére. Nem fordított elég figyelmet arra, hogy ilyen hamis ígéretek már egy esztendõvel korábban is elhangzottak… A békekötés után alig egy hónappal megindultak Hunyadi János csapatai, akik Orsovánál léptek török területre.

A teljes cikket ide kattintva olvashatják el.

Dr. Papp Attila