Mátyás király 1474-ben éppen Sziléziában hadakozott, mikor Ali szendrõi bég egy nagyobb sereg élén betört a déli végeken, és egészen Nagyváradig nyomult, felprédálva azt.A török támadást Hunyadi Mátyás nem hagyhatta annyiban, hiszen, ha megtorlatlanul hagyja a betörést, a török vérszemet kap, és tovább dúlja-rabolja a déli országrészt. A magyar király 1474 decemberében három esztendei békét kötött a Jagellókkal, így lehetõsége adódott arra, hogy zsoldosseregével egy büntetõhadjáratot vezessen a Délvidékre.

1475 õszén egy tekintélyes, 10 ezer fõs, kiválóan képzett és felszerelt, a nyugati hadszíntereken edzõdött zsoldos had indult meg Nándorfehérvár irányába. A déli végvárrendszer legerõsebb magyar várát elérve délnyugati irányba folytatták útjukat, így érkeztek meg a törökök által birtokolt Szabács vára alá. Szabács egy klasszikus földvár volt, mely a Száva mocsaras árterében épült. Favázas szerkezetét földel töltötték fel, a várat kívülrõl árok, földsáncok és az azokat védõ, kihegyezett karókból álló, többsoros cölöpakadály is védte. A széles várárokba belevezették a Száva vizét. Külsõ és belsõ várát is nagy, kerek bástyákkal védelmezte a török. A helyõrség zömmel, puskákkal és szablyákkal felfegyverzett janicsárokból állt, akik a várvédelemre kiválóan alkalmasak voltak.

Mátyás a vár alá érkezése után egy belsõ ostromsánccal keríttette be félkörívben Szabácsot – hiszen a földvár másik oldalát a Száva védte. A magyar király táborát külsõ földsáncokkal és cölöpsorokkal, valamint egy északi és egy déli castellóval, azaz mobil favárral is védte egy esetleges felmentõ sereg hirtelen támadásától, míg a Száva felöl pedig magyar folyami gályák zárták el a menekülés útját. Az ostromló sereg táborának déli részén egy megerõsített hadikikötõt is építettek Mátyás zsoldosai, amelyen keresztül folyamatosan érkezhetett az utánpótlás a magyar katonáknak.Az ostrom elsõdleges színtere az északi szektor volt: 18 nagy faltörõ ágyú kezdte meg a bombázást, de a puha földsáncokban csak kevés kárt tudott okozni a tüzérség és az egyéb ostromgépek. Mátyás ezért földel töltette fel a várárok északi részének egy jó részét, majd sáncokat és töltéseket építettek a magyar utászok egészen a falak tövéig, amely mesterséges dombokat pedig kihegyezett fakarók segítségével védték egy esetleges várból való kitörés ellen. A töltések segítségével egyre közelebb kerülõ magyar tüzérség egyre eredményesebben ágyúzta Szabácsot, míg a hajítógépek az ágyúknál is nagyobb kárt okoztak, mikor 10 – 20 kilogrammos kõgolyóik, íves röppályát leírva a vár belsejében csapódtak be.

1476. február 2. napján az Ali bég vezette felmentõ sereg látótávolságra közelítette meg Szabács várát. A zsoldosok gyorsan reagáltak: most látták igazán hasznát a megerõsített, külsõ sáncrendszernek, és a castellóknak. A földsánc és a kihegyezett karók védelmébõl Mátyás zsoldosai pusztító tûzzel és nyílzáporokkal árasztották el a török felmentõ sereget, míg az ostromgépek és ágyúk egy részét ugyancsak megfordították, és Ali bég hadoszlopát kezdték el lõni vele. A törökök így tulajdonképpen harc nélkül vonultak el a vár alól: meg sem tudták közelíteni a magyar tábor külsõ sáncrendszerét, míg õk maguk érzékeny veszteségeket szenvedtek a tûzfegyverektõl és hajítógépektõl.

Ali bég csapatainak elvonulása után az ostrom folytatódott, de a török janicsársereg a nehéz körülmények ellenére is kitartott. Ekkor Mátyás király cselhez folyamodott. A magyarok színleg feladták a további ostromot, és nekiláttak az ostromtüzérség szétszerelésének, valamint a zsoldosok is szedelõzködni kezdtek. A törökök azt hitték, gyõztek, és ünnepléshez fogtak, figyelmük lankadt. A magyar király másnap hajnalban egy válogatott zsoldosokból álló, erõs ostromcsapatot rendelt a vár kevésbé támadott, déli végéhez, majd a hajnali szürkületben támadást vezényelt nekik. Az örömmámorban úszó törökök csak késõn ocsúdtak fel, de akkor már késõ volt: Mátyás zsoldosai egyetlen rohammal bejutottak Szabács várába. A külsõ vár védõit felkoncolták, a belsõ várba szorult oszmánok pedig megadták magukat: a teljes, 1500 fõs janicsársereg megsemmisült.Mátyás jól számított: egyrészt a déli végvárrendszerét egy új, közepes erõsségû, de jól védhetõ erõddel gazdagította, ami jelentõsen megnövelte Nándorfehérvár védhetõségét is, és évtizedekig szolgálta a Magyar Királyság védelmét. Másrészt csattanós választ adott Nagyvárad elpusztításáért a töröknek.

Dr. Papp Attila