Alig ismert, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai nemcsak Európában, hanem a Szentföldön is harcoltak az elsõ világháború éveiben. Száz évvel ezelõtt, 1917 októberében, a közel-keleti Gáza térségében fedezte a török szövetséges visszavonulását az Osztrák-Magyar Monarchia egyik hegyi tüzérhadosztálya.

Mikor az Oszmán Birodalom a központi hatalmak oldalán belépett az elsõ világháborúba, elmaradott hadserege révén, szinte azonnal katonai segítségre is szorult. Elsõsorban a Monarchia csapatai nyújtottak segítséget az oszmán félhold csapatainak, elõször 1915-ben érkeztek osztrák-magyar segédcsapatok Törökországba.A császári és királyi csapatok az antant hatalmak Gallipolinál megkísérelt partraszállásának sikeres visszaverésében segédkeztek, majd török kérésre egy 22 tisztbõl és 813 katonából álló hegyi tarack tüzérhadosztály érkezett Palesztinába, 1916 áprilisában. A többnyire magyar tüzérek aktív támogatást nyújtottak a britek ellen harcoló török és német csapatoknak, például 1916 augusztusában sikeresen fedezték a török gyalogság visszavonulását egy brit támadás után, majd október végén Betlehembe települtek át.

A monarchista hegyi tüzérek eredményesen harcoltak a sivatagi körülmények között is: támogatásukkal a németek és törökök sikerrel verték vissza az angolok Gáza térségében indított támadását 1917 márciusában, majd a következõ hónapban egy újabb támadást is meghiúsítottak. Az 1917 áprilisában zajló ütközetben a britek tankokat is bevetettek, amelyek közül az osztrák-magyar tüzérek hármat is kilõttek. A briteknek csak októberben sikerült áttörni a gázai frontvonalat, amikor a Monarchia tüzérei pedig a török visszavonulást fedezték.A hegyi tüzérek egészen a háború végéig a Közel-Keleten maradtak, ahol leginkább a Jordán folyó mentén vetették be õket. A háború után a fogságba esett osztrák-magyar katonákat Konstantinápolybaszállították, ahonnan hajóval az olaszországi Triesztbe vitték õket. A magyar katonákat végül 1919 januárjában engedték haza Magyarországra.

Dr. Papp Attila