A „migránsok iránt érzékenyítõ” tréning minapi kanizsai kudarca kapcsán kitekintettünk, másutt hogy vélekednek a kvótáról. Megtudtuk Sebestyén Mihály írásából, amely a Népújság – Maros megye legolvasottabb napilapja – szeptember 14-i számában jelent meg, és a lehetséges, nem is olyan távoli jövõbe repít minket.

Képzeld el, haver, hogy az Európai Menekültügyi Bizottság, mely Brüsszelben mûködik (remélem, pontosan tálalom az adatokat), úgy dönt, hogy tíz afgán/szír/iraki családot Marosvásárhelynek ajándékoz örökáron. Ideküldi õket mindenféle ígéretekbe és ajánlólevelekbe szépen becsomagolva. Szavatossági idõ nincs szavatolva, a hazatérés kizárt. Az érintettek soha nem állították, hogy szándékukban állna.

Egy következõ szakaszban, a beköltöztetést követõ hatodik évben, erélyesen követelik a városházától, éppen 121 muszlim felnõtt õslakos (!) írja alá a beadványt, hogy a Kossuth – pardony: Kalarásilor – utca nevét változtassák mondjuk Dzsalalabad-Dzsihád-ra. És egyirányúsítsák Bagdad, Teherán vagy Damaszkusz felé. A városháza amúgyis nyitni akart már az Õsi Napkelet felé, hiszen a füstölgõ kéményû cukor-, tégla-, szövõgép- és bútorgyárak termékeit ott nagyon jól el lehet sózni. A kombinát füstjét pedig a brit tüdõszanatóriumok felé irányítják. Büntetésbõl, mert kiléptek a közösségbõl.

Gyermekeik számára külön osztályokat nyitnak, s ezek lassan olyan népesek lesznek, hogy az akkor még mindig vajúdó római katolikus algimnázium ügyét úgy oldják meg, hogy egyszerûen Ali Akbár-Ibn Szina kádiképzõ középiskolává nyilvánítják.

A legnagyobb gondot majd a mecsetépítés okozza, mert a minaret tornya magasabb lenne a városházáénál, és ezt mégsem engedheti meg magának egy ilyen fontos géta-dák alapítású municípium. Ezért odaadják nekik az akkor már teljesen kihalt, átalakított volt Knöpfler Vilmos utcai Brãila-zsinagógát. Azt faraghatják hithûvé.

Csupán egyetlen dolgot nem várhatunk el tõlük: hogy hazatérjenek. Errõl szó sem lehet. Ugyanis ilyen bõkezû munkaundorítási segélyt sehol nem osztanak Ázsiában.

Bõvebben: http://www.e-nepujsag.ro/op/article/k%C3%A9pzeld-el-haver%E2%80%A6

Kanizsa