A magyarok 52 százaléka ugyanazon a településen, 23 százaléka ugyanabban a megyében lakik, mint a születésekor, a lakóhely stabilitása a községek lakóira inkább jellemzõ, mint a városiakra - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavaly õsszel végzett kis népszámlálásának adataiból.

A mikrocenzus MTI-hez eljuttatott legfrissebb eredményei szerint a községek lakosainak 56 százaléka, a városlakóknak fele él születése óta ugyanazon a településen.     

A születési hely elhagyása a közép-magyarországi, a stabilitás az észak-alföldi régiót jellemzi a leginkább. A Jász-Nagykun-Szolnok és a Hajdú-Bihar megyei lakosok több mint kétharmada lakik születése óta ugyanazon a településen, viszont a fõvárosiak esetében ez az arány csak 29, a Pest megyeieknél 45 százalék. A fiatalabbak nagyobb arányban élnek azon a településen, ahol születtek: a 30 év alattiak 70, a 30-49 évesek 46, az 50 éves és annál idõsebbek 41 százaléka él a születéskori lakóhelyén.     

2016-ban a népesség több mint ötöde születése óta ugyanazon a lakcímen élt. A lakosság legidõsebb csoportját jellemzi a legkevésbé a lakóhely-változtatás. A 65 éves és annál idõsebb népesség majdnem 60 százaléka, az 50-64 éves korosztály kétötöde még 1990 elõtt költözött jelenlegi lakóhelyére. A népesség fiatalabb csoportjaiban, a 30-49, illetve a 15-29 évesek között azok vannak a legtöbben, akik az elmúlt hat évben költöztek jelenlegi lakóhelyükre, míg a 15 év alatti lakosság többsége születése óta ugyanazon a lakcímen él.     

Az adatokból kiderül az is, hogy az idõs korosztályok aránya tovább nõtt a társadalomban.

A 2011-es népszámlálás óta eltelt öt év alatt a gyermekkorúak száma mintegy 26 ezerrel csökkent, ugyanakkor a 65 éves és annál idõsebbeké 144 ezerrel több lett. A 2001-es népszámlálás idején még több gyermekkorút írtak össze, mint idõskorút, 2011-tõl viszont már a 65 éves és az annál idõsebb korosztály volt többségben, így 2016-ban az idõskorúak száma már 399 ezerrel meghaladta a gyermekkorúakét.     

A lakosság átlagos életkora folyamatosan nõ: jelenleg 42 év, csaknem egy évvel több, mint öt évvel ezelõtt. 2016-ban a férfiak átlagos életkora 40, a nõké 44 év volt. Az átlagos életkor Zala megyében a legmagasabb, 45 év, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legalacsonyabb, 40 év.     

Az 1970-es évektõl a 2011-es népszámlálásig a nõk lakosságon belüli aránya - a férfiak magasabb halandósága miatt - folyamatosan emelkedett. 2016-ra a nemek közötti halandósági különbségek csökkenésével ez az arány kezd kiegyenlítõdni: 2011-ben ezer férfira még 1106 nõ jutott, 2016-ban már csak 1096. A nemek aránya Fejér megyében a legkiegyenlítettebb, a "legjelentõsebb nõtöbblet" pedig a fõvárosban és Heves megyében van. A 0-14 és a 15-39 évesek csoportjában a férfiak, míg a 40-64 évesek, valamint a 65 éves és annál idõsebbek között a nõk voltak többségben a mikrocenzus idején.     

A 15 éves és annál idõsebb népesség családi állapotát tekintve 2011 és 2016 között tovább folytatódtak a korábbi évtizedek tendenciái: kismértékben csökkent a házasok, az özvegyek és az elváltak aránya.     

A hajadonok és a nõtlenek száma lassuló ütemben ugyan, de tovább nõtt, 2016-ban már meghaladta a népesség egyharmadát. Arányuk Csongrád megyében volt a legmagasabb (37 százalék), Nógrádban pedig a legalacsonyabb (30 százalék). A házasok aránya Gyõr-Moson-Sopronban a legmagasabb (58 százalék), Csongrád megyében a legalacsonyabb (41 százalék).     

Az elmúlt évtizedekben folyamatosan nõtt az élettársi kapcsolatot választók száma. Jelenleg 543 500-an élnek élettársi kapcsolatban, tehát 1 millió 87 ezer embernek van élettársa. Míg a 15 évesnél idõsebb, élettársi kapcsolatban élõk aránya 1990-ben még csak 3 százalékot tett ki, addig 2016-ban már 13 százalékot.     

A korábbi évtizedekhez hasonlóan a nõk termékenysége és az átlagos gyerekszám továbbra is csökkenõ tendenciát mutat, utóbbi mérséklõdése azonban lassul. Száz szülõképes korú nõre az 1990-es 136-hoz képest 2016-ban átlagosan már csak 104 gyermek jutott 2016-ban. A községekben élõknek több, míg a városiaknak kevesebb gyerekük van, a legtöbb gyerek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, míg a legkevesebb Csongrád megyében születik.          

A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõ nõk késõbb alapítanak családot: míg a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezõ nõk átlagosan 22, addig az érettségizettek 25, a diplomások 27 évesen szülték elsõ gyermeküket. A KSH szerint a nõk iskolázottságának növekedésével csökken a gyermekszám, a legtöbb gyermeket azok a nõk szülték életük során, akik általános iskolai tanulmányaikat sem fejezték be.     

Az elmúlt idõszakban az élettársi kapcsolatok térhódítása miatt nõtt a házasságon kívül született gyermekek száma. A házas és az élettársi kapcsolatot fenntartó nõk között a legnagyobb különbség a gyermektelenek arányában figyelhetõ meg: míg a házas nõk kevesebb mint tizedének, addig az élettársi kapcsolatot fenntartók több mint harmadának nem született gyermeke. A házas nõk leggyakrabban két gyermeket vállalnak, míg az élettársi kapcsolatot fenntartók között az egygyermekesek vannak a legtöbben.          

A mikrocenzus célja, hogy két népszámlálás között ugyanazzal a tematikával frissítsék az adatokat, összegzõ felvételt készítsenek a társadalmi változásokról a szakpolitikák alakítói és a kutatók számára. A felmérést a lakosság 10 százaléka, 440 ezer háztartás bevonásával végezték 2148 településen. Az elsõ mikrocenzust 1963-ban tartották, és a korábbi adatfelvételeket 2 százalékos mintán végezték.

MTI - Kanizsa