A szegényektõl nem vett el pénzt, amúgy pedig rettenthetetlen volt. Hajdúkkal, pandúrokkal, csendbiztosokkal csatázott, míg Csorváson utol nem érte a kaszás. Úgy halt meg, ahogyan élt: erõszakosan. Bandájának ténykedése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kiegyezés után Szegeden felálljon a Ráday Gedeon vezette királyi biztosság, amely aztán hozzálátott az alföldi betyárvilág felszámolásához.

Babáj Gyurka valódi neve Papp György volt, aki 1834. április 26-án született Makón. Juhászlegény lett, majd egy ideig katonaként is szolgált. Mikor az 1850-es, 1860-as években az Alföld közbiztonsági viszonyai teljesen felbomlottak, Babáj sem kért tovább a tisztességes élet nehéz munkával megkeresett kenyerébõl: bandát szervezett, és fosztogatni kezdte az Alföld módosabb gazdáit, utazóit.Jó lovakkal húzott, gyékényernyõvel ellátott, könnyû kocsikon jártak, fegyvereiket – amelyek elöltöltõs puskákból és pisztolyokból álltak – általában a kocsi aljában rejtették el. A betyárok ténykedésérõl és üldözésükrõl 1868 áprilisából származik az elsõ hír:„Csanád- Torontál- és Temes megye némely részében egy hat személybõl álló rablóbanda ûzi bûnös mesterségét: mintegy 10 nappal ezelõtt Klárafalva tájékán idõztek, Torontál megye 40 pandurral persequaltatta õket, de aligha volt sikere, különben híre már hozzánk is eljutott volna.”Majd egy rövidhír is megjelent a Vasárnapi Újság 1868. május 10. napi számában: „Rablóbanda garázdálkodik Csanád, Torontál és Temes megyékben. Intézkedtek megfékezésük iránt.”

A kocsin járó betyárcsapat 1868. június 10-én Csanádpalota és Makó között egy csárdában lefegyverezte a csanádpalotai járás csendbiztosát, majd az arra haladó kocsikat – köztük egy lakodalmas társaságot – mind megállították, de meglepõ módon nem rabolták ki: valószínû, hogy egyszerûen csak az erejüket fitogtatták a betyárok. Majd június 21-én a banda keresztül hajtott Szeged városán, miközben a Csongrád megyei pandúrok már az algyõi komptól a nyomukban voltak. Mikor Babájék kocsijukkal áthajtottak a városi hídon Újszegedre, az egyik pandúr megpróbálta megállítani a lovaskocsijukat, mire a betyárok agyonlõtték. Hasonló jelenet ismétlõdött meg a túlparton is.1868. július 9-én, Szeged térségében és Torontál vármegyében katonasággal is megerõsített hajtóvadászat indult Babájék kézre kerítésére, amely nem vezetett eredményre.Gyurka és bandája olyan elvetemült volt, hogy aznap kirabolta a zsombolyai szekérpostát, a két õrt álló katonát pedig megölték. Másnap Wenckheim Béla belügyminiszter rendkívüli közgyûlés összehívására utasította Szeged városát és a megyét, intézkedéseket követelve a rablóbanda megfékezésére. A sikertelen hajtóvadászat után 10 nappal, katonákkal erõsítették meg a szegedi pandúrokat, emellett elrendelték, hogy a tiszai és a marosi átkelõhelyeket szigorúbban kell ellenõrizni. A lovaspandúrok új fegyvereket kaptak, míg a betyárok fejére pedig pénzjutalmat tûztek ki. Még ugyanaznap, 1868. július 19-én egy közel 100 fõs pandúrcsapat állt össze egy razzia lefolytatására, de ismét kudarcot vallottak: míg a katonák Klárafalva környékén keresték õket, addig a banda az oroszlámosi állomáson próbált meg kifosztani egy vonatot. De a szerelvényt katonákkal erõsítették meg, amit a betyárok megneszeltek. Így, mikor a vontat befutott az oroszlámosi állomásra, a katonák hiába szálltak le átfésülni a környéket, csak egy embert találtak a közeli kukoricásban, akit pedig éppen a banda vert össze és fosztott ki.

A nyár folyamán Babáj Gyurka és bandája Békés-, Torontál- és Bihar vármegyékben garázdálkodott tovább. Miközben augusztus elején megjelentek Csorvás környékén, a Békés megyei fõispán, Tomcsányi József magához rendelte a megye csendbiztosait, hogy összehangolt razziát indítva, végre-valahára kézre kerítsék Babáj Gyurkát és betyárjait. Augusztus 5-én erre a gyülekezõre tartott három emberével Novák, szarvasi csendbiztos is, amikor útközben betértek egy pohár borra a Csorvásról Kondorosra vezetõ út melletti csárdába. Itt találkoztak szembe Babáj Gyurkával és embereivel. Tûzharc alakult ki, amelyben a bandavezéren kívül két másik emberét, a testvérpár Törköly Istvánt és Törköly Mihályt is lelõtték: mindhármukat Csorváson temették el.Halálukról így írt a Vasárnapi Újság 1868. augusztus 9. napi száma: „A hírhedt Babáj György, ki Csongrád vidékét és magát Szegedet is folytonos félelemben tartja, makói, oláh születésû, elõbb juhász volt, késõbb katona lett: 30 – 35 éves, erõteljes, bátor ember. Õ a vezére a nagyobb rabló csapatnak, mely némelyek állítása szerint 5 – 6 fõbõl áll. A kisebb csapatot, mely amattól elvált s összesen 3 – 4 fõbõl áll, Tóth Mihály h.-m.-vásárhelyi születésû rabló vezeti. Legújabb tudósítás szerint a szarvasi csendbiztos Babájt és két társát lelõtte.”

A Tóth Mihály vezette kisebb betyárcsapat Szilágyi Károllyal, Tóth Jánossal, Vajda Bandival az élen még egy ideig sikerrel bujdosott, de az egyik elszökött betyár, Törköly Lajos azonban hamarosan kézre került. Orosházán zárták börtönbe, ahonnan sikerült megszöknie. Miután ismét elfogták, a szegedi várba került. Vajda Andrást Makón ismerték fel, egy házban bekerítették, mire õ inkább az öngyilkosságot választotta, mint a rabságot. Elsõsorban Babájék, illetve a kecskeméti betyárok miatt, Rózsa Sándor csapatának rablásai következtében döntött úgy az államhatalom, hogy fel kell állítani a szegedi királyi biztosságot, amelyre 1869 elején került sor. Az elkövetkezõ években megalakult a csendõrség is, így lassan leáldozott az alföldi tanyavilágban élõ és fosztogató betyároknak.

Dr. Papp Attila