A Duna-Tisza közének homokbuckái közül, a Kecskeméttõl nyugati irányba, attól néhány kilométerre lévõ Szarkási-dûlõ környékén két holttestet találtak juhászok 1867 tavaszán. A márciusban fellelt két, néhai ember hullája már ránézésre bûncselekedetrõl, gyilkosságról árulkodott: az idõsebbnek látszó tetem nyaki részére egy kötelet hurkoltak, továbbá a koponyának egy tenyérnyi része is csúnyán be volt törve. Rövid vizsgálat után kiderült, hogy az 1865 májusában eltûnt Bodri Péter juhász és16 éves fia holttestét fedezték fel. Ugyanis az apa és fia két évvel azelõtt, Szent György napján tûntek el nyomtalanul 315 birkával, 1 szamárral, 1 subával, 1 szolgavassal, 1 vasfazékkal, 2 iszákkal, 2 általvetõvel, 6 nyeregtartóval, 1 vasásóval és egy fejszével együtt,de nyoma veszett még a terelõkutyáknak is. Mivel a rendõrdetektívek nem jutottak a tettesek nyomára, így lezárták a rejtélyes ügyet.

Mikor 1869-ben felállt a gróf Ráday Gedeon által irányított szegedi királyi biztosság, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljon az alföldi betyárokkal, akkor derült fény Bodri Péter és fia gyilkosainak kilétére is. Az akkortájt hatalmas volumenû akcióba kezdõ gróf Ráday Gedeon nyomozásai és vizsgálatai révén, az elfogott és kihallgatott más betyároktól megtudta, hogy a Bodri-gyilkosságok elkövetõi Bajdor János, Muzslai János és Bognár Bicskai József voltak, mindannyian kecskemétiek. Nem ez volt az elsõ tettük, Muzslai és Bognár például már részt vett az 1863-as kerekegyházi pusztán történt postakocsi rablásban is. A kecskeméti banda vezetõje egyébként Muzslai Gyarmati János, alvezére Bajdor János volt. A bíróság által megállapított tényállás szerint 1865 májusában Bodri Péter juhászt és 16 éves fiát Bajdor és két társa gyilkolta meg Kecskemét határában, a Szarkási-dûlõ (puszta)környékén. Az áldozatokat elásták, a rabolt holmit pedig Farkas Gábor apaji juhász segítségével eladták. Úgy tudták, hogy Bodrinak tetemes adóssága volt, így sokáig az a hír járta, hogy ez elõl menekült el a juhász és fia.

Bajdor János a tárgyalás idején 35 éves lehetett, pontos adat nem maradt fenn, csak az, hogy imádták a lányok – no, meg az asszonyok is – a kecskeméti gazfickót. Mielõtt betyárnak állt volna, huszárként szolgált az osztrák hadseregben, ahol példás magaviseletû katonaként ismerték. Majd 1860-ban otthagyta a sereget, és hazatért Kecskemétre. Juhászként kereste a kenyerét, és egy ideig nem került összeütközésbe a törvénnyel. Mikor azonban, az általa felügyelt nyájból elveszett néhány birka, Kerekegyházáról lopta el a hiányzó „mennyiséget”, hogy utóbb el tudjon majd számolni a megbízójával. Ezzel indult el a lejtõn, a bûn útján, amelynek a végállomása több gyilkosság lett. Végül 1869-ben õt is elfogták és a szegedi várbörtönbe zárták. Itt derült aztán fény súlyos bûntetteire, méghozzá nem is akármilyen módon. Edvi Illés Károly ügyész visszaemlékezése szerint, miután Laucsik Máté vizsgálóbíró tudomást szerzett arról, hogy a vádlott babonás, meghagyta, hogy éjjel azzal a kötéllel a nyakán aludjon, amelyet a meggyilkolt Bodri juhász nyakáról vágtak le. A furfangos vizsgálóbíró kikötötte azt is, hogy addig nem veheti le nyakáról a kötelet a betyár, míg mindent be nem vallott. A rendkívül babonás Bajdor ekkor megtört, s mindent beismert, sõt, másokat is besúgott (Reizner János, Bajdor védõügyvédje ezzel szemben úgy emlékezett, hogy lelki ráhatással és vallatási eszközökkel nem bírták szóra, azonban a „rettenetes fizikai tortúrákat” már nem tudta tovább elviselni, és ezért vallott).

Bajdor vallomásaival sokat segített a további ügyek feltárásában, újabb betyárok elfogásában is. Szolgálataiért különleges bánásmódban részesült, a szegedi várban napközben szabadon mozoghatott, sõt, Laucsik Máté még konyhaszolgálatra is beosztotta. Közremûködésének köszönhette, hogy – bár 3 gyilkosságban, 14 rablásban és 38 tolvajlásban találták bûnösnek –végül nem ítélték halálra, hanem életfogytiglani börtönbüntetést kapott: míg több társát, köztük Muzslait felakasztották, õ az illavai fegyintézetbe került. A kecskeméti banda többi tagjára is súlyos büntetéseket szabtak ki: Borbély István (halál), Habrán György (halál), Jász Szabó János (15 év), Kátai Balog András (20 év), Kátai Kis Imre (20 év), Szép Menykõ István (10 év), Surányi György (12 év), Szeleczki Pál (16 év), Tapodi János (10 év), idõs Tényi Ferenc (16 év), Keserû Rebek István (12 év) és Tükör Gubica József (életfogytiglan)megfizetett bûneiért. A Ráday Gedeon-féle kormánybiztosság 1868 és 1873 között mûködött, és nyomozásai végén börtönbe juttatta nemcsak az alföldi betyárok jó részét, de még Kecskemét város fõkapitányát is, aki végül rabsága alatt, a szegedi vár kazamatáiban lévõ cellájában fölakasztotta magát. A kormánybiztosnak összesen negyvenöt betyárt sikerült összeszednie, de számos korabeli, alföldi rosszfiú akadt, akit sohasem sikerült elfogni.

Dr. Papp Attila