„A megegyezés útja, melyen mi a hazának – nem magunknak – nem! csak a szegény elvérzett hazának szolgálni akartunk, most már el van vágva, mert a részünkrõl kikötött követelések visszautasíttattak, e szerint kényszerítve vagyunk a már kialvóban volt harczot újból folytatni életre halálra, hogy vagy legdrágább kincsünket, fegyvereink becsületét megmentsük vagy férfiasan dicsteljes halált haljunk a hazáért. Bajtársak! Mi egyedül önmagunkra vagyunk utalva; segítség és szabadulás csakis tõlünk, egyetértésünktõl és együttmûködésünktõl várható. Jaj annak, aki ezt szétrombolni akarná!” – Babucs Zoltán hadtörténész idézi Klapka tábornok 1849. szeptember 25-én kelt napiparancsát a felvidek.ma oldalon a Komárom még tartja magát címû írásában.

A császári csapatok 1849. augusztus 19-én közelítették meg Komáromot, s az egyik ellenséges seregtest parancsnoka – hivatkozván a világosi fegyverletételre – követelte a vár feladását. Ezt a komáromi haditanács elutasította, másnap pedig Nyikolaj Vasziljevics Iszakov orosz alezredes próbálkozott a felszólítás megismétlésével.

Erre is nemleges válasz érkezett, csupán annyi eredményt hozott, hogy augusztus 21-én kétheti fegyverszünet lépett életbe. Ezen idõ alatt Klapka küldötteinek Nagyváradon és Aradon nyílott lehetõsége arra, hogy bizonyosságot szerezzenek a magyar fõsereg fegyverletételérõl, s a fegyverszünet alatt a császáriak nem vették ostromzár alá Komáromot. Ezután vette kezdetét a szeptember 23-ig tartó, kötélhúzáshoz hasonlatos alkudozás, amelynek során mindkét fél ragaszkodott álláspontjához.

Komáromba szeptember 1-jén tértek vissza a küldöttek, s a haditanács ekkor fogalmazta meg elsõ ízben a vár feladásának feltételeit, melyekrõl Szeremlei Samu a következõket írta: „Az õrség (…) 11 pontot állapit meg, melyek közül a négy elsõ, mint az egész hont érdeklõ, a következõ kikötéseket tesz: Adassék általános közbocsánat az országnak s az összes magyar hadseregnek, a nemzeti pénzjegyek értékesithessenek, és mind azon honfiak, kik külföldre akarnak utazni, utlevelekkel láttassanak el. E pontok Csorichnak s alkalmazkodás végett Péter-Váradra is elküldtetnek.” A feltételek többi pontjai a következõk voltak: „5. Komárom õrségének szabad elvonulása, mely katonai dísszel történik. 6. tiszteknek egyhavi illeték, a legénységnek 10 napi zsold, még pedig bel- és külföldön egyaránt teljes értékû pénznemben. 7. A magántulajdon megtarthatása mindenki által. 8. Ezen megadási feltételek jóváhagyott példányainak 8 nap alatti, tehát 1849. szeptember 8-ig történõ kicserélése. 9. Komárom városa és lakosai számára teljes feledés és semminemû politikai üldözés, továbbá a vár kormányzósága által kibocsátott minden papírpénz beváltása. 10. Kártalanítása mindazoknak, akik a komáromi várparancsnoksággal szerzõdést kötöttek.”

Szeptember 2-án lejárt a fegyverszünet, és szeptember 6-ig a császári-királyi csapatok ostromzár alá vették az erõdöt. Beérkezett erõsítésül a gróf Gilbert Laval Nugent von Westmeath táborszernagy vezette császári II. tartalék hadtest, miáltal az ostromlók száma 44.000 katonára és 154 lövegre emelkedett. Pár nappal késõbb Pjotr Hrisztoforovics Grabbe orosz altábornagy hadosztálya (10.000 katona, 56 löveg) is megérkezett, amely a Vág-hídfõvel szemben képezett ostromzárat. Ekkor történt, hogy „Nugent altábornagy [sic!], ki a komáromi zárlatparancsnokságot e napon átveszi, felmondja a várnak a fegyverszünetet s egyuttal Haynau cs. fõvezér aug. 26. [helyesen: 31-i] levelét közli Klapkával, melyben a várparancsnok óva intetik, nehogy az oroszok elõtt hódoljon, mi az õrségnek csak kárára válnék, mig hogy ha a vár az osztrákoknak föltétlenül megnyitja kapuit, ezen esetben Klapka a maga személyére nézve számithat Haynau »nagylelküségére.« Az õrség e levélre kinyilatkoztatja, hogy Csorich tábornokkal már megkezdte az alkudozást, föltétlen megadásról szó nem lehet.”

Klapka szeptember 5-én és 10-én kisebb kötelékekkel hajtott végre erõszakos felderítéseket, így meggyõzõdhetett arról, hogy Komáromot valóban jelentõs erõk zárták körül. Pétervárad feladását követõen szeptember 11-én Haynau felszólította Klapkát a feltétel nélküli megadásra, melyre a haditanács megkérdezését követõen, másnap Klapka azt válaszolta, hogy „Komárom szilárdul el van határozva, hogy inkább az utolsó emberig tartja magát, semhogy becsületteljes feltételek nélkül feltétlenül megadja magát.”

Olvasóinknak bõvebb tájékozódásra a felvidek.ma oldalt ajánljuk, ahol Babucs Zoltán számos írására kereshetnek.