A városközpont rehabilitációjának integráns részeként várhatóan folytatódik a belváros közlekedési hálózatának és rendjének további átalakítása, korszerûsítése. Ez a mi városunkban már 45 éve folyamatosan napirenden van. Ez nem hiba és nem is mulasztás, mindig az történt ami 20-25 éves távlatban elõre látható és lehetséges volt, és amihez az anyagi eszközöket elõ lehetett teremteni. Hosszabb, rövidebb szüneteket követõen az átalakítás és korszerûsítés végrehajtása a hitelt érdemlõ és nagyjából egybevágó szakmai vélemények által is mérvadónak tekintett rendezési terv alapján történik. Ez megkerülhetetlen követelmény.

1988-ban elkészült a 7-es számú fõútvonal a belvárost észak-nyugaton elkerülõ szakasz. Ez számottevõen csökkentette a belváros terhelését. Folyamatosan több korrekciós lépés is történt. Megvalósult a kaposvári és északi elkerülõ út összekötése és itt a forgalmat biztonságosabban, ütemesebben levezetõ két körforgalmú csomópont. A korrekciós lépések körében megtörtént a Király és Magyar utcai körforgalmi csomópontok kiépítése és összekötésük a vásárcsarnokot és körzetét érintõen. Említést érdemel még a Rozgonyi utca forgalmi irányultságának ésszerû rendezése. Ezek és több más lépés együtt érezhetõen tovább csillapították a belváros forgalmát, javították viszonylagos nyugalmát. Ez ellen hatott volna a mélygarázs Erzsébet téren való megvalósítása. A tér méretei és e célra elõnytelen talajtani adottságai ilyen létesítmény fogadására nem alkalmasak. A ráfordítás kényszerûen magas költségei megkérdõjelezték volna mûködéseinek, üzemeltetésének rentábilitását is. Ezért egyetértek polgármester úrral, hogy megvalósítását megakadályozta. Okunk van feltételezni, hogy az eddig történt lépések, ha más és más idõpontban, más és más irodák és személyek által kidolgozott elképzelések és megoldások a végeredmény összegzésekor egy koherens összképben majd jól illeszkednek egymásba. Ez rendkívüli jelentõségû követelmény.
A közelmúltban elkészült a Palotás Tibor által jegyzett a belváros közlekedési hálózatát és rendjét jelentõsen érintõ a Teleki és Zrínyi utcát összekötõ kiviteli terv. Az elmúlt 45 évben készült kisebb korrekciókat többször átírt, de ma is érvényben lévõ rendezési terv és elképzelés mindig is a hosszú távú megoldást az észak-nyugati és dél-keleti elkerülõ utak és a Teleki és Zrínyi utcákat összekötõ, a Rozgonyi és Zrínyi utcák aszimmetrikus forgalmi rendjének irányultságának rendezésében képzeli el. Ezen túlmenõen az éppen aktuális és lehetséges korrekciók bármikor történhetnek. Ami e téren eddig történt, és a jövõben a terv szerint történni fog, lényegében kimeríti a város szerkezete által kínált és lehetségesnek tartott megoldásokat. A dél-keleti elkerülõ szakaszt ma már utópiának tûnik. Megvalósítását csak Somogy-megye dél-nyugati régiójának kiugróan intenzív fejlõdése indokolja. Ennek jelei azonban a távoli horizonton nem láthatók. Az utóbbi években viszont felmerült a 61-es út a már kiépült sztrádával való összekötése északon. Ennek a realitása kézzelfoghatóan érzõdött.
A belváros közlekedési hálózatának és rendjének átfogó rendezése megfogható közelségbe került. Ezt elõremutatónak azért tartom, mert a lehetõségek hatásáig markánsan belenyúl a belváros közlekedési viszonyaiba és vélhetõen hosszútávra szóló rendezést valósít meg. A belváros közlekedési útvonalainak átrendezése – egy része megszûnik, más részének irányultsága megváltozik – több ponton kedvezõ hatást igér. Ezt a követelményt a tervezett három körforgalmi csomópont – Teleki utcai, Huszti és Széchenyi téri – kialakítása segíti érvényre jutni. Ezáltal is válik lehetõvé a belvárost megközelítõ és abból kivezetõ utak irányultságának indokolt és lehetséges megváltoztatása. Puding próbája, ha eszik, azt már elõre is nagy bizonyossággal feltételezni lehet, hogy tovább csillapodhat a belváros forgalma. Ez egyébként célja is az átrendezésnek, ugyanakkor régi dédelgetett álma is a kanizsaiaknak. Nem elhanyagolható szempont, hogy élhetõbb körülmények teremtõdnek a védelemre is érdemes Deák, Széchenyi és Eötvös téren. Ha a belvárosban közlekedõ jármûállomány még lehetséges további szelektálása is megtörténik, az anyagi ráfordítás megtérülését a lakosság elégedettsége haladéktalanul jelezni fogja. A belvárosi közlekedés átrendezése a terv szerint együtt jár – ennek így is kell lennie – az érintett vonalas vezetékek, a vízi közmûvek és tárgyak ki- és átépítésével, a környezeti táj és természetvédelem rendezésével, a vízelvezetés és vízvédelem megoldásával. A megoldás érinti az útrendszer teljes környezetét a magántulajdont érintõ teendõket is. Ez komplex rendezést jelent és hosszú távra való cselekvés is egyúttal. Ezt úgy is felfoghatjuk, hogy ez az önkormányzat nagyvonalú válasza a berzenkedõ Eötvös tér lakói egy részének. Rendezett környezeti tájat kapnak õk és a térségben lakók egyaránt. Egy ilyen ívû rendezés természetesen sokak részérõl meg nem értést, sõt indulatokat kelt. Ezek, ahogyan lenni szokott eléggé komolyan, sõt indulatosan artikulálódnak. Ennek oka nem egyszer az információhiány, a pontos tények ismerete. Több embert közvetlenül is érint. Többeket õsi fészkükbõl talán más idõs korban kell elmozdítani. Ezt kezelni megfelelõ empátia nélkül nem lehet, sõt nem szabad. A legérzékenyebben érintettek nagyvonalú kezelése is elkerülhetetlen, hiszen õk a jogos kártérítés mellett egyéni áldozatokat is hoznak a többség számára egy majdani élhetõbb, szebb, vonzóbb városközpont érdekében. A belvárosi közlekedés markáns átrendezése közvetve érinti az egész várost és lakosságot. Többségük nem a sok évtizeden át megszokott, hanem megváltozott útvonalon és irányban érheti el a munkahelyét, a kórházat, körzeti orvosát templomát, barátait, rokonságát, szórakozóhelyeit. Bizonyos meg nem értés, indulatok e közben is jogosan vagy nem jogosan elkerülhetetlenek. Ezek kezelése egyszerûbb, hiszen itt áldozatokról nem beszéltünk. Más irányú, vagy megváltozott, de nem megszokott közlekedési viszonyokat kell elsajátítanunk. Az autós társadalomnak különösebb problémákat ez nem okozhat. Cserébe viszont vélhetõen biztonságosabb, ütemesebb korszerûbb közlekedési feltételeket kapunk. Ezek ellenére is várhatóan megjelenõ vélemények, ellenvélemények is megfelelõ figyelmet kell, hogy kapjanak. Ezeknek a jobbító szándékuk nem vonható kétségbe, mert õk is szeretik a városukat és a jobb korszerûbb közlekedési feltételekben érdekeltek. Az ügy iránti megértésüket viszont segítsük elõ, minél több információval, sokoldalú tájékoztatással. A város társadalmának jogában áll tudni, hogy a megvalósítás folyamatában mivel kell számolnia esetleg több éven át, mit kell elviselnie, meddig fog tartani. A tervezõ, kivitelezõ és a mûveleteket irányító hatóság szakemberei az érdeklõdõk részére, esetleg lakossági fórumokon adjanak indoklást az elfogadott alternatívák elõnyeirõl, hátrányairól. A tervezés menetében, ahogy ez lenni szokott más alternatívák is szóba kerültek, kerülhettek, melyek voltak ezek és miért szorultak háttérbe. Ezeknek az ismereteknek a tömegétõl és meggyõzõ erejétõl függ, hogy az adófizetõ honfitársaink egyre nagyobb számban megértsék a változás szükségességét összes elõnyével együtt. Így remélhetjük leginkább, hogy a megvalósításban megértõ partnereink lesznek a több éven át tartó, minden valószínûség szerint felmerülõ gondok, problémák megértésében, közremûködnek azok áthidalásában. A szolidaritási hajlam erõsítése, ezáltal is lehetséges, a város kohézió – ami a városban jelenleg hiánycikk – erõsítése szempontjából elõnyös lehet. Ezzel egyenrangúan fontos, hogy a végrehajtás egész folyamat jól szervezett mindennek ma jól összehangolt az egész, pedig jól vezényelt mûvelet legyen. A város lakossága bizonyára ezt akarja, ennek örülne a legjobban. Meggyõzõdésem, ha a vállalkozás eredményesen befejezõdik, a város társadalma büszkeséggel nyugtázza majd, hogy érdemes volt elõrelátó döntést hozni és annak végrehajtását, ha közvetetten is elõsegíteni.
Mózes Pál
nyugalmazott tanácselnök