A Brunner képek hamarosan megérkeznek Indiából. Hol tároljuk õket, hol állítjuk ki, valamint ki és mennyiért gondoskodik a képek minõségérõl, védelmérõl? – tette fel a kérdést egy korábbi közgyûlésen Balogh László önkormányzati képviselõ, az OKISB elnöke. A Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet hagyatékának jelenlegi helyzete szerepelt a legutóbbi bizottsági ülés napirendjén is.

A Brunner-sztoriról Balogh László elmondta:
– Egy újabb nagy ajándékot kap Nagykanizsa kultúrája a Brunner kollekció révén. Brunner Erzsébet 1987-ben képeinek egy válogatott gyûjteményét ajándékozta Nagykanizsának. Elõször harminc, majd újabb négyszázharminc képet, melyekbõl 1989-ben nyílt kiállítás a Képzõmûvészetek Házában. Ehhez érkezik még 654 darab festmény, grafika Indiából. A 6,75 köbméter térfogatú és hétszáz kilogramm súlyú ajándék konténeres szállítással érkezik meg hamarosan. Jelenleg Új-Delhiben az indiai magyar nagykövetségen szállításra készen állnak. A költségvetésben rendelkezésre álló két millió forint biztosítja a szállítás költségeit.

– A folytatásban mi történik?

– Ez ajándék, amelyet visszaadni már nem lehet. Ebben is, mint a kulturális életben Nagykanizsán, csak elõre szabad menekülni – hangsúlyozta Balogh László. – Ezt az ajándékot meg kell becsülni, és minél magasabbra kell felmutatni. Különleges képekrõl és alkotókról van szó. Kanizsának akár egy unikális jellemzõje lehet, hogy itt vannak a Brunner képek. A Brunner-sztori megéri, hogy bõvebben foglalkozzunk vele, hiszen mások is foglalkoznak vele.

– A két festõnõ életmûvének jelentõs hányada immár a magyar kulturális örökség részévé vált. Nemcsak nekünk, kanizsaiaknak fontosak.

– Deák Krisztina filmrendezõ és forgatókönyvíró a jövõ évben fejezi be a Brunner-sztoriról szóló dokumentumfilmjét A két Böske címmel. Dr. Szabó Lilla, a Magyar Nemzeti Galéria mûvészettörténésze megküldte a Brunnerekkel kapcsolatos NKA közmûvelõdési pályázat tervezetét, melyben olyan programtémákat jelölt meg, melyeket Nagykanizsa a jövõben is meg tud valósítani és a Brunnerek és a város kölcsönös helyzetét elõnyként tudja kamatoztatni további nemzetközi bemutatkozásokkor, pályázatokon. Központi pénzekbõl jövõre megjelenik a Brunnerekrõl szóló monográfiája, melyet most fordítanak angolra. A tervek szerint Nagykanizsa fogja finanszírozni azt a könyvet, mely a Brunnerek levelezését tartalmazza. De sokkal nagyobb probléma lesz a mintegy háromnegyed-ezer kép tárolása, és bemutatása.

– Milyen helyszínek jöhetnek szóba?

– Jelen pillanatban, úgy tûnik a Kiskastélyban forgószínpadszerûen be kellene mutatni minél több képet. A Vasemberház kiállítóterem része más funkciót kapott. Egyesek azt gondolják, hogy a Magyar Plakát Ház padlásterében lehetne elhelyezni. A szakemberek véleményét meghallgatva ezt én nem támogatom. Vannak még további ötletek, a volt nyomdaépület és környéke még rendelkezhet olyan kulturális zugokkal a jövõben, ahol esztétikusan kiállíthatók lennének a mûvek. A problémán még tovább kell gondolkodni. Azt gondolom, a jelenlegi városvezetés ezt a folyamatot nem szakította meg, hanem örül annak, hogy ilyen lehetõség került a kezünkbe. Egy ilyen ajándék azt a feladatot is jelenti, hogy törõdni kell, és figyelmet kell fordítani a mûtárgyállomány megõrzése, méltó állapotban tartása érdekében a megelõzõ jellegû mûtárgyvédelemre, a minõségi állománygyarapításra, az informatikai alapú nyilvántartásra és a virtuális hozzáférés elõsegítésére. Összefoglalva: büszkék lehetünk a Brunnerekre, életük elején Kanizsához kötõdtek, és nem azért menekültek el a városból, hogy ne vállalták volna kanizsaiságukat. Levelezésükbõl és indiai létükbõl is látszik, megmaradtak kicsit kanizsainak, magyarnak, kereszténynek és buddhistának is. Egy olyan izgalmas szellemi közegben léteztek, és éltek Olaszországban, Japánban, Indiában és utaztak sokfelé a világban a huszadik században, amely méltán tarthat érdeklõdésre számot.

B.E.