Csak azért nem írjuk azt, hogy a csilláron is lógtak emberek a HSMK-ban csütörtökön rendezett humoresten, mert a színházteremben nem ilyen „fényadó” szerkezetek vannak, de még a lépcsõkön sem ültek, lévén a kezdés elõtt (még) elõkerültek a pótszékek pótszékei. Mindenestre a látogatottságon talán még Kiss Ádám és Kõhalmi Zoltán „dumagép-kettõs” is meghökkent (jólesõ érzéssel konstatálva azt persze…), s alighanem a szervezõknek sem kellett bánkódniuk, hiszen a rendezvény a Jézus Szíve Plébánia teendõinek javára lett szervezve.

Nos, minden bizonnyal a két legjobban (ön)menedzselt „sztendápkámedis” személyiség, ha idõnként néhány videó-megosztó portálról már (jól) ismert poénáradatával is operált, nem volt híján az eredetiségnek, bár arra azért kíváncsiak lennénk, a nyírségi nyelvjárásról szóló poénok vajon Nyíregyházán például zalai csattanókra lennének-e átszerkesztve? Erre, nagyon úgy tûnik, csak majd’ 1000 kilométert utazva kaphatnánk választ, igaz, ezen fölösleges volt akkor meditálni, amikor azt a tapsot hallottuk, melyet Kiss Ádám kapott – elsõsorban a fiatal hölgyektõl természetesen… Kõhalmi Zoltán? Nos, szentesi történeteinek, és a gyermeknevelés terén történt eligazodásának, helyesebben „belegabalyodásainak” elõadásakor és kiszínezésekor hirtelen azt vettük észre, hogy az õ több mint 40 perce is roppant gyorsan elröppent. De kitettek magukért a humoristák, hiszen még a szó szerinti slusszpoénok bevetésével is éltek, minden bizonnyal is téve kerekké a hahotázós csütörtöki csaknem két órát.
P.L.