– Honnan ered kezdeményezésük? – kérdezem Kóré Pétert, a Nagykanizsai Polgári Egyesület elnökét.
– Pár napja nyújtotta át középiskolás vetélkedõnk résztvevõinek oklevelüket Balás Piri László, az 56-os forradalom résztvevõje. Az oklevél felsõ harmadába egy régi kanizsai fényképet tettünk – mutatja is a fotót – melyen a Király (akkor Somogyi Béla) utcán gépgyári tüntetõk közelednek. Józan munkásemberek, akik tudták, a rendszer csak hazudja: munkáshatalom. A kép balszélén meg egy lány…

– Vagy fiatalasszony?
– Remélem, ezt is megtudjuk. Lényeg, hogy sugárzó mosolya mindennél többet elmond arról, mi a szabadság!
– Valóban, sok költõ próbálkozott vele…
– És nem is rosszul. Nekem Gyurkovics Tibor szavai jutnak eszembe, ha erre a képre nézek: Végül is ez volt ötvenhat. Tüdõszakadásig beszívható levegõ. A lélegzés új üteme. A fölszabadult hörgõk. A mohó légvétel. Bebizonyosult egy néprõl, hogy nem hajlandó szolgaságban élni.
– Mit tudunk a kép történetérõl?
– Sokan emlékeznek városunkban a négy éve eltávozott legendás múzeum-igazgatónõre, Kerecsényi Edit nénire. Az is eléggé köztudott, e képek negatívjait az eredeti Vasember lábában (vagy kezében?) õrizte a megtorlás éveiben. Ám Edit néni bátorságáról és leleményességérõl csak most tudtam meg többet, mai kollégáitól.
– Nem volt veszélytelen akkor képeket készíteni…
– Sem rejtegetni, elvégre házkutatást is tartottak náluk. Az éppen harmadik gyermekével várandós Edit néni férjét, Hulesch Bélát 56-os tevékenysége miatt egy évre börtönbe is zárták. A rajta felismerhetõ személyeknek is börtönt jelentett volna, ha az ÁVÓ kezébe kerül a fénykép.
– Hiszen akkor már föloszlatták az ÁVÓ-t!
– De az ávósok új egyenruhába bújva tovább szolgáltak.
– Úgy tudom, a fényképnegatívok efféle rejtegetése Egerszegen is elõfordult.
– Az ottani etnográfus-igazgató, Szentmihályi Imre, sajnos, már nem érte meg azt, hogy veszélytelenül elõvehesse a hajdina-hántolóba rejtett 56-os képeit.
– De visszatérve erre a sugárzó leányarcra, mi a szándékuk?
– Azt kérjük attól, aki felismeri önmagát – netán hozzátartozóját, ha már elhunytról van szó –, jelentkezzen munkaidõben a Thúry György Múzeum alábbi telefonszámai valamelyikén: 93/317-233, 93/516-748. Lépjünk kapcsolatba!
– Márciust írunk, októberi képekrõl beszélgetünk, nem túl korai?
– Valóban: feltartóztathatatlanul közeledik a tavasz. És áll-e közelebb egymáshoz más, mint az az október és az a március? Ha szabadságról beszélünk, az mindig idõszerû!
Papp János