Az egyetlen zalai születésû olimpiai bajnok dr. Mezõ Ferenc Pölöskefõn született, 1885. március 13-án Grünfeld. Ferenc néven A kis zalai faluból indult az az életpálya, amely 76 éven át fáradhatatlan munkával, céltudatos tevékenységgel a sporttörténetírás terén és az olimpiai mozgalom fejlesztésében feledhetetlen érdemekkel lett példaadó. A pölöskefõi mészárszéket vezetõ család fiaként ját Õ csinált sportot a faluban. Magasugró állványt eszkábált az apja boltjából szerzett szegek segítségével, egy kõ kugligolyót kineveztek súlygolyónak, távolugró gödröt jelöltek ki, persze, homok nélkül, és futáshoz meghatároztak egy útszakaszt a faluban. A gyõztesnek a jutalom sem maradt el: kapott egy szem medvecukrot. Tizenegyen voltak testvérek, de csak heten élték meg a felnõttkort. Nagykanizsára költöztek ahol a Teleki út 20. szám alatt laktak, szülei is itt a városban vannak eltemetve. Mivel Pölöskefõn nem volt iskola az elemit a szomszéd faluban Gelsén végezte. Gimnáziumi tanulmányait hat éven át Nagykanizsán folytatta, majd Zalaegerszegen a késõbbi nyelvész Pais Dezsõ osztálytársaként érettségizett. A budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán szerzett tanári diplomát latin és görög nyelvbõl. „Tibullus a magyar irodalomban” címû doktori értekezését kitüntetéssel, „summa cum laude” fokozattal ismerték el. Tanári mûködése Rákospalotán indul a Wágner magángimnáziumban, majd iskolaigazgatói kinevezés folytán a zalaszentgróti polgári fiúiskolában tölti az 1913-14-es tanévet. Innen hívják be katonai szolgálatra, 32 hónapot tölt a fronton. Többször megsebesült, a kudarccal végzõdött piavei átkelés után a bakák hozták vissza sebesült hadnagyukat. A hadnagy tanár úr olyan népszerû volt katonái körében, hogy nem hagyták sorsára a bajban. A legmagasabb fokozatú kitüntetéseket kapta, arany vitézségi érmet, Vaskorona érdemrendet Ferenc József aláírásával. Leszerelése után Nagykanizsán tanított, majd a fõvárosba költözött, a budai Mátyás Gimnázium tanára lett 1918-tól 1934-ig. Már a zalai tartózkodás is termékeny volt, a Nagykanizsa sportja címû írását a fõvárosi lapok is átvették. Jegyzetei sokasodtak az ókori írók tanulmányozása kapcsán, az óriási anyagból végül elsõként az ókori olimpiai történetének összeállítását végezte el. Magyar kiadót nem talált a 80 oldalas füzet megjelentetésére, a kikötések is az anyag tartalmi részének rovására mentek volna. Ekkor jutott tudomására, az olimpián mûvészeti versenyt is rendeznek irodalmi kategóriában, ahová sporttal kapcsolatos lírai, drámai és epikai mûvekkel lehet pályázni. A kikötés: nem haladhatja meg a kézirat a 20 ezer szót. Az Országos Testnevelési Tanácshoz (OTT) jelentkezett munkájával a szerzõ, de a terjedelem miatt 3 részre osztottan adta be, hogy eleget tegyen az elõírásoknak. Mindhárom résszel versenyezni kívánt. Más pályázó is lévén, az OTT csak az elsõ részét nevezte be, a másik két részt csak elküldte Amszterdamba, hogy egészben is lássa a munkát a bíráló bizottság. A 15 beérkezett munka közül dr. Mezõ Ferenc alkotását ítélték legjobbnak. Az volt a zsûri véleménye, hogy ilyen alapos munka még sehol a világon nem jelent meg a témában. A testület aranyéremmel jutalmazta Az olympiai játékok története címû munkát. Dr. Mezõ Ferenc így emlékezett: „Isten segítségével gyõztem a versenyen. Augusztus 1-én hirdették ki az eredményt a stadionban. A messze idegenben felszökött trikolórunk az árbócra és felharsant nemzeti zsolozsmánk: a Himnusz. Életem legszebb percei lehettek volna ezek, de a sors mostohaságából nem lehettem ott. Mindezekhez a magam részérõl csak annyit teszek hozzá: minden csalódásért kárpótol amszterdami sikerem, s boldoggá tesz az a tudat, hogy hazámnak is javára lehettem."

Esztergomban értesült olimpiai gyõzelmérõl, ennek hatására fogant meg benne örökérvényûen, hogy kutatómunkának szenteli életét. Nagykanizsa magáénak vallotta egykori tanulóját, tanárát. A Ferencvárost is meghívták vendégjátékra, és a labdarugó mérkõzés elõtt 2500 fõs közönség éljenezte. Este 250 terítékes vacsorán ünnepelték az olimpiai gyõztes munkát. A könyv maga 1929-ben jelent meg magyarul, majd egy évvel késõbb németül is. Ezt több nyelvre történt fordítás követte. A Mátyás Gimnáziumban osztályfõnöke volt többek közt a vívásban hatszoros olimpiai bajnok Kárpáti Rudolfnak. Tanári illetve igazgatói mûködése során mintegy 12.000 diákot tanított. 1935-42-ig a Berzsenyi Gimnáziumban latin-görög ismeretekkel gazdagítja tanítványait, innen útja a Kölcsey Gimnáziumba vezetett, ott igazgatóként mûködött, végül Vallás- és Közoktatási Minisztériumban a testnevelési ügyosztály vezetõjeként tevékenykedett.. Tanári munkássága mellett tudományos kutató és gyûjtõ munkája révén tekintélyt szerzett magának tudományos csoportoknál. Javaslatára a II. világháború után folytatták és be is fejezték az Olümpiában még a múlt század utolsó harmadában Ernst Curtius göttingai régész által vezetett, de félbehagyott ásatásokat, melyeknek felújítására csak a II. világháborút követõen kerülhetett sor, akkor már Emil Kunze irányításával. 1945 után bekapcsolódott a sportélet indításába, lakását ajánlotta a teendõk megbeszélésének helyszínéül. Fáradhatatlan szervezõ. Az I. Országos Sportnapok rendezvényein elõadásában az olimpiai eszme megújhodásáról beszélt az év augusztusában. 1947-ben Sárospatakon szervezi meg az elsõ Olimpiai Napot. A londoni olimpia hatására javaslat született a Magyar Olimpiai Bizottság önálló szervezetként való mûködtetésére, amely 1947. február 10-én alakult meg, és ügyvezetõ alelnökévé megválasztották dr. Mezõ Ferencet. Természetes volt, hogy a minisztériumban a Testedzési Ügyosztályt vezette, innen lépett elõ tanácsossá, majd miniszteri osztályfõnökké. Közben a Magyar Testnevelési Fõiskolán is tanított sporttörténetet. Egyik legnagyobb megtiszteltetés 1948. február 17-én éri, St. Moritzban a téli olimpia után - olimpiai munkássága elismeréseként a visszahívott ifj. Horthy Miklós helyére - a NOB tagjai sorába választotta. Három héttel ezután azonban kormányrendelet született az Országos Testnevelési és Sportbizottság létrehozásáról, a MOB teljes átszervezésérõl, és Mezõ Ferencet politikai okokból egyik napról a másikra félreállították. Két év múlva nem csak a nyugdíját vonták meg, hanem – mint egykori minisztériumi vezetõ- osztályidegennek ítélték, és nagyon nehezen, az utolsó órákban menekült meg a kitelepítéstõl. Jobboldali szociáldemokrata bélyeget ütöttek rá, s bár a NOB tagja lett, Londonba nem vitték ki az olimpiára. Hamarosan a nyugdíját is megvonták. - vall errõl az idõszakról Mezõ Olimpia és Mezõ Zsuzsanna, Mezõ Ferenc két leánya. Akkor „fedezték” fel újra a Szovjetunió Olimpiai Bizottsága felvételét kérte a NOB-ba, majd Avery Brundage NOB elnök budapesti látogatása is segített.
Termékenyen publikált, 44 könyve és több száz tanulmánya jelent meg. Kiemelkedik munkái sorából a NOB megbízásából készült Az újkori olimpia címet viselõ könyv. Ezt az alkotást a magyaron kívül még öt nyelven adták ki. Igazi közéleti egyéniség, aki szívesen teljesít társadalmi megbízatásokat is. Fõtitkár volt a Magyar Olimpiai Társaságban, elnök a Testnevelési Tudományos Tanács Sporttörténeti Bizottságában és a Magyar Testneveléstudományi Társaságnál, díszelnök a Zala-Kanizsa Football Clubban. Elõadásai itthon és külföldön 4000 alkalommal kaptak nyilvánosságot a rádióban, televízióban. 1959-ben aranydiplomát kapott. Dr. Mezõ Ferenc munkásságát magas kitüntetésekkel ismerte el az állam, képeit felhasználták a sporttörténeti fotóalbum elkészítéséhez. Tiszteletére indult a Dr. Mezõ Ferenc Szellemi Diákolimpia a tanulóifjúság körében, a Magyar sport c. könyvébõl idéztek az országgyûlésben 1998-ban örök mementónak szánva: "Az ifjúság lelkébe csepegtetni a nemes versenyvágyat, megszüntetni vagy legalábbis csillapítani a testvérviszályt, megteremteni, sõt erõsíteni az összetartozás tudatát, és tanúságot tenni az istenek iránt való határtalan tiszteletrõl és az olimpiai békérõl." Így vallott magáról: "Az lett az életpályám, ami a kedvtelésem, a rögeszmém, a szenvedélyem volt. A görög kultúra és a sport." A nagykanizsai Dr. Mezõ Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola 1967. március 22-étõl, a mezõkövesdi Építõk úti általános iskola 1985-tõl, a budapesti Ond vezér 1991-tõl, a zalai tagokat tömörítõ Olimpiai Baráti Kör 1998-tól viseli dr. Mezõ Ferenc nevét. 1961. november 21-én hunyt el Budapesten, hamvait a fiumei úti (volt Kerepesi úti) temetõben helyezték örök nyugalomra.
Két lánya született, a németül, angolul és franciául is beszélõ külkereskedelemben dolgozó Olimpia, és a négy nyelven beszélõ (német, angol, francia, orosz) Zsuzsanna, aki az IBUSZ-nál dolgozott. A hajdani pölöskefõi fiú a XIX. századból, ma már sporttörténelem. Nemzetközileg elismert nagy sportvezetõ volt. Németül és angolul beszélt, a latint és az ógörögöt tanította is. Az utóbbi nyelv ismerete hozta meg számára a sikert, mert megírhatta az ókori olimpiák történetét. Ami egy nem várt, de megérdemelt aranyérmet jelentett Magyarországnak.
Fontosabb betöltött tisztségei
Nemzeti Sport Club, elnöki tanács tag, 1922
Zala-Kanizsa Futball Club, díszelnök, 1929
Erdélyi és Bánsági Sportújságírók Egyesülete, Nagyvárad, dísztag, 1930
Magyar Országos Lövész Szövetség Igazgatótanács, rendes tag, 1934
Budapesti Polgári Lövészegyesület, tiszteletbeli helyettes fõlövészmester, 1946
Magyar Olimpiai Társaság, fõtitkár, 1938-44
Vallás-és Közoktatási Minisztérium Testedzési Ügyosztály, osztályvezetõ, 1946
Fogadások (Totó) megszervezésére alakított Intézõ Bizottság, tag, 1947
Magyar Olimpiai Bizottság, ügyvezetõ alelnök, 1947
Nemzetközi Olimpiai Bizottság, tag, 1948-61
Magyar Olimpiai Bizottság, iroda vezetõ, 1954
Testnevelési Tudományos Tanács Sporttörténeti Bizottság, elnök, 1958
Nagykanizsai Torna Egylet, díszelnök, 1960
( Részlet Kis János a Dr. Mezõ Ferenc Olimpiai Baráti Kör elnökének Az olimpiák krónikája c. készülõ 14. könyvébõl, mely kiadvány a Mezõ emlékév keretében jelenik meg)