Megalakulásának tízéves jubileumát ünnepelte a hétvégén a Honvéd Kaszinó Énekkara. Gálamûsorukon közremûködött a Tüttõ János Nótaklub és a Honvéd Férfikar.

A kórust köszöntõ beszédében Marton István polgármester szólt a kóruskultúra kialakulásáról is: A magyar zenemûvészet, kóruskultúra a XVIII. század második felében indult meg a fejlõdés útján. E vérátömlesztés kezdeményezõi és legfõbb patrónusai a zenében is járatos magyar költõk voltak, mint Amadé László és Verseghy Ferenc.

A hazai karéneklés elsõ nagy korszaka a reformkorban bontakozott ki. A Pest-Budai Dalárda bemutatkozásának hírére léptek elõ az addig titokban énekelgetõ dalárdák. A karéneklés sorsát, társadalmi szerepét közvetlenül a zenei élet vezéralakjainak, Erkelnek, Lisztnek, Mosonyinak a magatartása, szervezõ- és alkotótevékenysége befolyásolta.
A kórus-mûvészet akkori legjobb képviselõi magas színvonalon mûködtek, élükön a kiváló zenepedagógussal és zeneszerzõvel, Kodály Zoltánnal és tanítványaival. A magyar kórus- és karéneklés mestere így fogalmazott: "Mi tehát a teendõ? Mennél nagyobb tömegeket közvetlen érintkezésbe hozni igazi, értékes zenével. Mi ennek ma a legjárhatóbb útja? A karéneklés."
Az 50-es években Kodály Zoltán is felemelte hangját a széles tömegek kulturális felemelkedése érdekében. Sõt kidolgozta a róla elnevezett módszer alapelveit: „A zenei írás-olvasás elsajátítása legközvetlenebbül a mindenki által hozzáférhetõ hangszerrel, magával az emberi hanggal érhetõ el. Zenei nevelésünk alapvetõ bázisa a karéneklési tendencia, melynek alapját az ifjúság együttes éneklése, az iskolai énekkarok adják. Másik rétegét az öntevékeny, amatõr együttesekbe tömörült dalosok alkotják.”
Prófétikusan hangzik ma az éneklés, a karéneklés fontosságát hangsúlyozó kodályi elv, mert meg volt gyõzõdve afelõl, hogy a közös erõfeszítésbõl eredõ szép eredmény élménye fegyelmezett, nemes gondolkodású embereket nevel. Mai értelemben az énekkar egy független közösség, mindenekelõtt zenei szempontok szerint létrehozott, énekelni vágyók és hivatottak közössége.
A 10 éve alakult Honvéd Kaszinó Énekkara a kodályi hagyományokat és az együtt éneklés élményét igyekezett és igyekszik megtartani. Érdemeiket meg kell említeni, hiszen ezekre nemcsak maga a kórus, hanem valamennyi kanizsai lakos büszke lehet. Fennállásuk óta szerepeltek már számos városi rendezvényen, megye-szerte bemutatták tudásukat, sõt budapesti fellépéssel is büszkélkedhetnek.
Célkitûzéseik: a város zenei életének gazdagítása, fellépések szorgalmazása megyei és országos rendezvényeken, a magyar kóruséneklés hagyományainak folytatása, kapcsolatok ápolása hazai és külföldi kórusokkal és a szakmai énekkari tevékenység fejlesztése.
A tízévnyi munka nagyban köszönhetõ a Kaszinó igazgatójának, Halmos Ildikónak, aki magára vállalta a karvezetõ hálás-hálátlan feladatát. Igyekezett a belõle áradó összetartó erõt, szívósságot, empátiát a kodályi-gondolatokhoz igazítani.
A mintegy kétórás mûsorban Görcsi Frigyesné verset, Bella Józsefné népmesét mondott. Szita György a férfikar kíséretében szólót énekelt. Az énekkarához baráti szállakkal, és közös tagokkal kötõdõ Tüttõ János Nótaklub is színpadra lépett. Közülük Vajda Mária és Varga Gyula szólóéneke is nagy tapsot kapott a Tükörterem zsúfolásig megtelt közönségétõl. A tapson kívül a nótaklub egy születésnapi tortát is kapott az ünnepeltektõl, hiszen õk is a napokban ünneplik tíz éves születésnapjukat.
A gálára a budapesti Honvéd Férfikar mûsora tette fel a koronát. Õket Halmos Ildikó igazgatónõ mutatta be a közönségnek: A férfikar Magyarország egyetlen hivatásos férfikórusa. Európa-szerte, de a nagyvilágban is csaknem egyedülálló különlegességgel bír. 1949-ben alakult meg a magyar zenekultúra és énekesi hagyományok ápolására, gazdagítására. Mûködésük során a zeneirodalom minden mûfaját, korszakát és stílusirányzatát megismerték. Ez a színgazdagság teszi lehetõvé, hogy a gregoriántól a kortárs zenéig, az orosz pravoszláv kórustól az operán, az operetten át a jazzig szinte minden mûfaj és stílus szerepeljen a repertoárján.
B.E.

(További képek a galériában)