Csermely Péter, a Magyar Nemzet publicistája lett volna a HSMK-ban Cseresnyés Péter vendége. A hírTV Sziluett és Péntek8 mûsorából is ismert szerzõ családi okból kényszerült lemondani érkezését. Olvasóinkat igyekszünk kárpótolni legutóbbi, március 5-i írásával, mely a Magyar Nemzet Tiranai lepel címû sorozatában jelent meg.

Tiranai lepel – Hó

Sétáltam az erdõszélen a minap, galambszelíd Albán Úr, és képzelje, némely fák tövében még ott van a hó, kis kupacokban. Lírai hangulatba vergõdtem, lehet, hogy az Orbán Viktor utálása mellett, ami ugyan sok idõmet leköti, de mégis, a maradékban, versészettel is kellene foglalkoznom, mert igen szép dolgok jutottak eszembe odakint. Hogy hát mink is ilyenek vagyunk, drága Albán Úr, a Baloldal utolsó hívei, kis kupac havakként gyanánt várjuk a lassú elmúlást, töppedten olvadunk, tudva tudván, hogy a vég bizonyos. Sírtam is én az egyik hó tövében, nem szégyellem, aranyos Albán Úr, mert ugyanis igen szép, mártír jellegû érzelmek jöttek fel bennem. Miért?, kiáltom világgá a fájdalmas kérdést, miközben persze megvan rá a válasz, hogy a miatt a tolvaj, gazember Orbán Viktor miatt elsõ fokon, másodjára pedig a háládatlan nép a felelõs, aki fütyül a sok szép fejlesztésre, és arcátlanul viselkedve elpártolt a Köztársaság modern híveitõl. Most az van, hogy egész éjjelenként 2006-os híreket hallgatok, felvett kazettáról, persze csak az õszödi igazságbeszéd elõttrõl, mert onnan már elment a meccs. De az elõtte lévõ hírek jó érzéssel járnak. Hiszen volt nekünk egy Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Urunk, és õ, azaz inkább Õ, legyõzte az Orbán Viktort, aki dühében néhány napra még lopni is elfelejtett, noha ez nála reflex módjára van behuzalozva. Más szempontból viszont igaz ugyan, hogy az Orbán Viktor már négy Baloldali Miniszterelnököt tönkretett, ezt egyébként nem lenne szabad hagyni a Demokráciában, úgy kellene, hogy igen, Viktor, legyõzted a Horn Gyula Urat, te jössz, de akkor a Medgyessy Úrhoz már más Fideszes ellenzéket kellett volna szerzõdtetni. No persze, mindez csak esõ után köpönyeg, maholnap bebádogoznak minden ablakot, ahogy a Tollas Tibor Úr írta a kommunistákról, bár tévedett, mert ez inkább a Fideszes ügymenet kapcsán valósul majd meg, keserû kárára Baloldali mindnyájunknak. Itt azonban meg kell torpannom, értünk haragvó Albán Úr, és közbe kell vetnem, hogy az ember gyarló, és nem szeret a vesztes oldalon tartózkodni, én tehát a Jobbik táborát fogom gyarapítani. Bezony ám, hiába csuklik. A rosseb a sok korrupt MSZP-s disznóba. Úgy van! Fel is vesznek szerintem, mert itt a házmester idõközben belsõ tagja lett a Jobbik felsõoktatási kabinettagozatának, és õ írt rólam egy tanúsítványt, miszerint éppen húsz éve szidom az Orbán Viktort, szinte napra pontosan, nagyon megjegyezte, mert õ vad kommunista volt, amikor még annak volt értelme. Azt gondolja tehát a házmester, hogy amit én produkálok, az nagyon jó beugró, a többit pedig menet közben meg lehet tanulni, hát nem mondom, drága Albán Úr, eleinte biztos furcsa lesz, de mégis jobb érzés egy feltörekvõ erõhöz tartozni, mint a sehonnai, bitang, moszkovita vámpírokhoz. Na, milyen? Jól mondom? Persze, még nem az igazi, de képzem magam, direkt ilyeneket olvasok napok óta. El nem hinné az ember, hogy mi mindent kell elsajátítani ahhoz, hogy nyugodtan lehessen gyûlölni az Orbán Viktort, de az eredmény, a Közösség mindent igazol, mert az úgy van, hogy dialektikusan kell közelíteni mindenhez, így például az elvekhez is, ajánlom magának a módszert, Albán testvér.

Lejegyezte: Csermely Péter forrás:mno.hu