városi rendezvény keretein belül koszorúzták meg az 1848-as hõsök emlékmûvét a Jobbik városi szervezetének tagjai, de megemlékezésüket a központi ünnepség után tartották. Elsõként Horváth István Radnóti-díjas versmondó Babits Mihály: Petõfi koszorúi c. versét adta elõ, majd Molnár Gyula a helyi szervezet elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Beszédében hangot adott annak, hogy az 1848-as mozgatóerõt generátorként kell rákapcsolni a jelenkor szellemére. Majd a szabadság fogalmát definiálta. Kifejtette, hogy csak szabadon lehet felépíteni a társadalmat szabályozó törvényeinket, intézményeinket. Ezt követõen összehasonlította a felülmúlhatatlan ’48-as hõsöket, napjaink alulmúlhatatlan „hõseivel”. Molnár Gyula kijelentette, hogy „Az elmebetegek által szakadék felé irányított országban rabul ejtették az emberi szellemet, a nemzeti tudatot, mindazt a szervezõ erõt, ami képes összetartani egy kultúrát. Ez ellen küzdeni kell! Küzdeni sokféleképpen lehet! Az eszközét fegyvernek hívjuk, ami lehet gondolat, szó, vagy az öklünk akár, ha a szó nem használ. De a háborútól az Isten óvjon mindenkit! Nekünk összefogással kell síkraszállni, átlépni a megosztókon, leszámolni a nemzetet megosztó politikai oldalakkal. Ne történhessen meg újra, hogy lelkileg és szociálisan éretlen emberek irányíthassák a többséget.” Az elnökhelyettes beszéde után végezetül Csap Lajos adta elõ Gyóni Géza Kokárda c. versét.
Cz.Cs.