Pénteken este a Móricz Zsigmond Mûvelõdési Házban a Dresch Quartet jóvoltából színvonalas ízelítõt kaphatott a hallgatóság Bartók Béla és Szabados György nevével fémjelzett, magyar népzenei alapokon nyugvó jazzmuzsikából. Megtapasztalhattuk, hogy a folklórból jazzt kreáló Dresch jelenség nem a világzene terméke. Még akkor sem, ha szilárd pontja a népzenéhez való kötõdés legyen az, magyar, akár román, vagy macedón. Muzsikáján érezhetõ volt a mûvész szellemiségébõl áradó belsõvilágának visszatükrözõdése. Így aztán cseppet sem meglepõ Dresch Mihály vallomása zenéjérõl: „Rájöttem arra, hogy soha nem fogok abból az indíttatásból muzsikálni, mint Coltrane, Griffin vagy a többi mester. Így támadt arra igényem, hogy saját élményeimet fogalmazzam meg. Gyakorlás közben feltûnt, miközben elsõ kis darabjaim létrejöttek, a nagyszüleimre gondoltam. Azóta is fontos ez az irány. Az, hogy az én szeretteim mindig ott legyenek a lelkemben.”

A négy kitûnõ muzsikus jóvoltából a péntek esti koncerten kifürkészhetõvé vált a népzene jövõje, ha az ember jazzben gondolkozik. A katartikus élmény kiváltásához nagymértékben hozzájárult Lukács Miklós virtuóz cimbalom, Szandai Mátyás bõgõ és Baló István dob játéka.
Dresch Mihály szaxofon, fafurulya játéka és népdaléneke különleges színfoltja volt a Tavaszi Mûvészeti Fesztivál keretein belül rendezett jazzkoncertnek.
Cz.Cs.