Március 23-án, kedden este 6-kor a felsõtemplomi püspöki mise lesz a csúcspontja annak az eseménynek, mely a Santo subito! – Szentnek kiáltjuk! – Miért? címet viseli. Az 5 éve elhunyt és idén várhatóan boldoggá avatandó II. János Pál pápára emlékezik majd a szombathelyi megyéspüspök, Veres András. A meghívók közül Kóré Pétert, a Nagykanizsai Polgári Egyesület elnökét is a miértrõl kérdezzük.

- Mire utal az esemény olasz címe?
- Amikor 2005. április 2-án a hívõk és a nem hívõk által egyaránt tisztelt és szeretett pápa elõrement, a hírre a Szent Péter térre összesereglett tömeg ajkán már szárnyrakapott ez a kifejezés. Fölelevenedett a középkori szokás, megelõlegezve a szenttéavatási eljárást, a nép kiáltotta ki boldognak.
- Utóda, XVI. Benedek pápa mit lépett erre?
- Felgyorsította az ügyet, nem kellett a szabály szerinti öt évet a halála után bevárni. Elindulhatott a processzus.
- Amely – egy igazolt csodás gyógyulás után – alighanem nem soká sikerrel zárul.
- Valóban. A tanúk által igazolt életszentség mellett egy, a közbenjárására történt csoda az, mellyel az Úristen is mintegy tanúskodik mellette.
- Említette, II. János Pált a nem hívõk is tisztelik. Õk nyilván nem kérik majd imáit. Mégis, miért fontos nekik is az õ személye?
- Eszményekre mindannyiónknak szüksége van. A mai embert megfosztották eszményképeitõl, és helyükbe bálványokat állítottak. Az igazi eszmény útmutató erõket rejt magában, melyeket, ha végleg félreállítunk, elnyel bennünket a sötétség.
- 1978-ban, több évszázados gyakorlatot megtörve lett pápa õ, a krakkói érsek. Nem olasz, sõt lengyel, a vasfüggöny mögül…
- Amikor Karol Wojty³át pápává választották, Európát megosztotta a kommunisták által a II. világháború után emelt vasfüggöny. Lengyel testvéreink tavaly nyáron ünnepelték meg, hogy a hazájában tett elsõ apostoli útja 30 évvel ezelõtt, örökre megváltoztatta a kelet-európai kommunista tömb történelmét.
- A kommunista kormány nem félt a pápa hazalátogatásától?
- Dehogynem. Zavargásoktól tartottak. Elvégre országszerte 10 millióan hallgatták. Valójában azonban örömmel és lelkesedéssel teli napok voltak azok. Évtizedek után hívõk és nem-hívõk most egymásra találtak, szabadnak érezték magukat, ismét felfedezték emberi méltóságukat. Nem álltak szembe a rezsimmel, mert a rezsim egyszerûen eltûnt távlataikból. Ugyanúgy, mint ahogy az ablaktörlõ eltünteti a foltot az üvegrõl. – fogalmazott egy szemtanú.
- Miért? Mirõl beszélt ezen a zarándoklaton?
- Nagyszerû, lelkesítõ beszédeiben többek között az emberi méltóságról, a mindenkit megilletõ szabadságjogokról, a hazaszeretetrõl, a keresztény értékekrõl szólt, s nagy hangsúlyt helyezett az egymás iránti szolidaritásra. Ez utóbbi kifejezést különösen hangsúlyozta, és többször is említette útja során... S egy évvel késõbb megalakult a Szolidaritás szakszervezeti mozgalom, amely a vasfüggöny mögötti olyan szabad és keresztény elkötelezettségû tömegmozgalommá terebélyesedett, amelyet a kommunisták hagyományos eszközkészletével már nem lehetett elfojtani.
- Tehát a pápával kezdõdött?
- Igen! Megújult a remény, hogy lehet emberhez méltóbb, szabad életet élni, hogy meg lehet változtatni az elnyomó és gazdaságilag, társadalmilag mûködésképtelen struktúrákat.
- Miért Veres András püspököt hívták felidézni a pápa alakját?
- Római tanulmányai révén, majd a Pápai Magyar Intézet rektoraként, 1998 és 2006 között a püspöki kar titkáraként sok személyes emléke van II. János Pálról. A 2000-es jubileumi évben pedig hazánk iránti kedves gesztussal az akkor 41 éves pócspetri születésû Veres Andrást Õ szentelte püspökké …
P.J.