A Tavaszi Mûvészeti Fesztivál rendezvényeként fiatal iparmûvészek kiállítása látható április 10-ig a HSMK-ban. Kovács Lilian szobrászmûvész és barátai: Király Fanni ötvösmûvész, Kurucz Ildikó öltözéktervezõ iparmûvész, Haber Szilvia keramikusmûvész, Király Ditta szobrászmûvész, Kárpáti Tibor grafikus, Pinviczki Judit iparmûvész és Terbe János designer munkáit felvonultató kiállítást Lehota M. János esztéta nyitotta meg. A mûvészeket Marton István polgármester köszöntötte, további életükhöz sok sikert és eredményes munkásságot kívánt. Zongorán közremûködött: Gayer Mátyás.

A kanizsai születésû, Budapesten élõ Kovács Lillát Kapcsolatok címû tájszobráról és a kiállítás megszervezésérõl kérdeztük.
– A három szobor egy párkapcsolat három különbözõ szakaszát mutatja be. A szemlélõdõ a saját életében fellelhetõ epizódokat találhatja meg a szobromban.

– Milyen anyagból készültek az alkotások?
– Magas tüzû kültéri kerámiából, amit samottos anyagnak hívnak. 1200 fokon ég a kemencében, ezáltal olyan stabilitása lesz, ami lehetõvé teszi, hogy olyan anyag legyen belõle, mint egy kõ, ha szabd ilyent mondani. Úgy néz ki, mint egy képlékeny kõ. Bírja a nagy meleget, a nagy hideget és a fagyot.
– A tájszobrászat mûfaj városunkban még újszerû, emellett nagy teret is igényel. Több ehhez hasonló munkája is van?
– Európa más területén is található hasonló kerámiamunka. Nekem egyelõre csak ennél kisebb munkáim vannak, s mivel közbejött a baba, sok tervem még megvalósításra vár. A Kapcsolatok eredetileg a diplomamunkám volt, és egy domboldalra terveztem. Hogyha valaki megy az utcán és fölnéz a domboldalra, elõször csak azt látja, kicsit ki van kopva a föld. Ha odamegy, akkor jönnek elõ a részletek, hogy ez valójában nem egy természetes sziklatömb, hanem emberi kéz alkotása. Fontosnak tartom, hogy elõször mindig a környezet legyen meg, és ahhoz találjuk meg a szobor formáját, ne pedig fordítva. Jelen esetben persze fordítva kellett. Itt megpróbáltam a terem adottságait úgy kihasználni, hogy visszajöjjön az az eredeti környezet, amit elképzeltem a szobor számára. A mûvészetemet mindig az adott környezethez igazítom, legyen az egy falfelület, szobabelsõ, kertrészlet, csobogó vagy sziklatömb.
– Már középiskolás korában láttam a könyvespolcán Roden-kötetet.
– Én Rodenért vagyok oda! Roden szobrai rendelkeznek azzal a kellõ szenvedéllyel, átgondoltsággal, aprólékossággal, és több rétegû mély értelemmel, amit érdemes átvenni a mûvésznek, vagy legalábbis elgondolkodni rajta.
A többi mûvész nélkül ez a kiállítás nem jöhetett volna létre – mutatott körbe az Õsze András Galériában Kovács Lilian. Õk ugyanakkora szerepet játszanak az egész harmóniájában, mint az én alkotásom. Egyikükkel sem tanultam az egyetemen. Gyakorlatilag személyesen megkerestem õket, és azt mondtam nekik: fejet hajtok elõttetek, van egy tervem, belementek? És Hála Istennek mindenki igent mondott.
B.E.