Nemrégiben tért haza Huntsville-bõl (USA) két diák, Megyes Melinda (11.B) és Benedek Ádám (10.D), útjukról Ádám tollából mellékelünk egy beszámolót:

Feledhetetlen élmény volt eltölteni egy hetet Amerikában, Huntsville-ben az Ûr- és Rakétaközpontban. Erre a nagyszerû lehetõségre a Honeywell cég által kiírt pályázaton lehetett nevezni. Iskolánkból, a Batthyány Lajos Gimnáziumból ketten (Megyes Melinda 11.B és jómagam, Benedek Ádám 10.D) kaptunk esélyt arra, hogy bizonyítsunk a tengerentúlon.

Huntsville-be meglehetõsen fárasztó, 14 órás repülõút vezetett, melyet két átszállás szakított meg, Amsterdamban és Atlantában. A táborba megérkezve lenyûgözött a felállított rakéták és az élethû ûrsikló-modell látványa. A nyitóünnepségen találkozhattunk az elsõ iráni származású asztronautanõvel és a NASA-nál dolgozó egyik rakétamérnökkel, akiktõl a közösen írt könyvüket (My Dream of stars) dedikálva ajándékba kaptuk.
Másnap a tábor résztvevõit 16 fõs csoportokba osztották, az én csoportomban amerikaiak, angolok, csehek, kanadaiak voltak. A csapat tagjai egész héten át közösen oldották meg a különbözõ feladatokat. A csapatépítõ tréningek mellett komoly tudást igényelt egy sikeresen felszálló rakéta, valamint jól mûködõ hõpajzs építése. Nagyon tetszett a Hudson Alpha nevezetû biotechnológiai intézet, ahol elõadást hallgattunk meg a DNS kutatásban rejlõ lehetõségekrõl. Különösen élveztem, amikor a laborban saját magam vonhattam ki DNS-t a kivibõl. A biológián kívül gyakorolhattam fizikatudásomat is, ugyanis a helyi egyetemen megmértük az általunk épített rakéta közegellenállási együtthatóját.
Természetesen nem maradhatott el az ûrhajósok kiképzésére használt eszközök kipróbálása sem. Óriási élmény volt átélni a 3,2G-s gyorsulást a centrifugában. A Space Shottal megtapasztalhattuk a kilövés során az ûrhajósokra ható hatalmas erõt és azt, hogy milyen is az a súlytalanság. Nagyon izgalmas volt, amikor az egész csapat vadászrepülõgép-szimulátorokat vezetve egymás ellen csatázott.
A hét egyik legérdekesebb küldetése maga az ûrmisszió volt, amelyben a földi irányítók között PROP voltam, azaz az üzemanyagért és a rakétákért feleltem.
A búcsúest is tartogatott számunkra meglepetést: a fõépületben a vízszintesen felfüggesztett, 100m hosszú SATURN V rakéta alatt fogyasztottuk el az ünnepi vacsorát. A vacsora után nem maradhatott el ugyanezen a helyszínen a tánc sem.
Azt hiszem, ez volt életem eddigi legemlékezetesebb kalandja! Nagyon boldog vagyok, hogy részt vehettem a U.S. Space & Rocket Center nemzetközi táborában.