… messzirõl fénylik a tenorhang. Acélos és száraz magvú, lírában mégis olvadó, férfiasan horzsos. Hozzáértõ, az operaénekes Ókovács Szilveszter fogalmazott így érzékletesen a Nagykanizsai Polgári Egyesület vendégérõl. Valóban, senki nem tudja úgy énekelni Koltay Miatyánkját, Tolcsvay Nemzeti dalát, mint Varga Miklós. A hazaszeretet hivalkodás nélküli vállalása egyedivé teszi. „Itt az idõ, most vagy soha”- dúdolta vele sokszáz ünneplõ.

A magyarság önrendelkezésre vágyott, elemi erõvel. Az önrendelkezési jogba pedig beletartozik, hogy a nép bármikor elzavarhatja azokat, akik méltatlanná váltak irányítására, akik érdekei ellen cselekedtek. Minden haszonlesõ és kudarcos politika elõbb-utóbb a történelem szemétdombján végzi. – taps fogadta Cseresnyés Péter alpolgármester, országgyûlési képviselõ szavait a vasárnap esti Deák téri ünnepen. Nyári Pál ma is idõszerû gondolatával folytatta: „Elsõ a haza, azután a pártérdek! Szabadítsuk meg a hazát, azután legyünk ellenfelek” Mit üzen nekünk ez a gondolat? Azt hiszem, még magyarázatra sem szorul. Azt kell nézni, ki viheti véghez, és ki akarja végigvinni a változást, és azt kell nézni, ki tudja megtartani a változásban végigvitt vívmányokat. Miután a közös ellenfelet legyõztük, csak utána szabad a részletekkel foglalkozni, csak azután szabad az azonos oldalon állóknak vitatkozó felekké – s nem ellenséggé – válniuk. Addig viszont a nagy gyõzelem érdekében a változást végigvinni tudó erõt kell a legnagyobb mértékben támogatni. Nagy gyõzelem nagy változás. Szabad fordításban talán így is lehetne tolmácsolni Nyári Pál szavait. – utalt egyértelmûen az áprilisi változás eljöttét komolyan fenyegetõ széthúzásra. Kossuthtól idézte: „Ó, az a magyar szalmatûz! Be átkos szerepet játszott és játszik az a magyar nemzet történelmében! Vajon eléggé megbûnhõdte-e már ezért a múltat és a jövendõt?! Vajon lesz-e még ideje átvenni vérébe a nemzetek sorsát intézõ törvények azon intelmét, hogy a fellobbanó lelkesedés hatalmasan csillogó vonásokat véshet a történelem gránitlapjára, de maradandó sikerre csak az ernyedni nem tudó kitartás vezet?!” Igen, most is van lelkesedõ, fiatalos hévvel mindenkivel szemben álló, még saját elveivel is szembemenõ indulat. – mondta a fideszes politikus. – Mindenki, aki erõsíteni akarná ezt, kérem, gondolja át. Ha kevesebb támogatót tudhat maga mellett a változást véghez vinni tudók tábora, sikerülhet-e a nagy változás? Vagy vannak, akiknek a kicsi is elég? És ha így van, vajon miért? Igen, van, amivel közösen és nagy erõvel kell szembehelyezkedni. Azzal a politikával, amelyik nyolc év alatt tönkretett egy országot. Igen, lehet mélyreható változást követelni a szavazás segítségével, azonban csak a nagy összefogás, a hit és a nagy és erõs felhatalmazás adja meg a késõbbi rendtétel eredményes munkájának lehetõségét. – jelentette ki a Fidesz – KDNP jelöltje. - Azt szeretnénk ma is, amit Petõfi: új hazát, tiszta levegõt Magyarországon! Kiszellõztetni a reménytelenség dohos, a tehetetlenség savanyú és a korrupció pállott szagát. Magyarország gyeplõjét a haszonlesõ és kudarcos politikusok kezébõl át kell venniük azoknak, akik rendet akarnak, s tudnak tenni, a hazát tisztelik, érdekeit nézik és dolgozni hajlandók érte. Ezt kívánja a magyar nemzet. Itt az idõ! – fejezte be nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszédét Cseresnyés Péter. 

Az ünnepség elõ felében Varga Miklós dalait korabeli írások váltották, hallottunk Jókaitól visszaemlékezést, izgalmas leírást a február 5-i branyiszkói csatáról, a gyõzelemben oroszlánrészt vállaló piaristáról, Erdõsi Imrérõl. Koszorúzás helyett pedig az ünneplõk helyeztek el egy-egy szál virágot a szobor talapzatán. A koraeste tisztelegve elvonuló lovas huszárokat a jelenlévõk tapsa köszöntötte.
P.J.

(Képek a galériában)