Az utóbbi idõben egyre több panasz érkezik szerkesztõségünkbe az utcák, közterek kivágott fái miatt. A Takarék, a Csengery, a Teleki, a Csokonai utca, az Alsótemplomhoz vezetõ fasor ledöntött fáit – és még folytathatnánk a sort –, sokan siratják. Azt a véleményüket sem hallgatták el, hogy némelyik fa „egyesek” udvarát díszíti már. Arról is lehet hallani a városban, a fák megmentése érdekében néhányan egyesületet akarnak létrehozni. Választ várva, a lakosság észrevételeit a város fõkertészéhez, Lancsák Lajoshoz továbbítottuk.

– A közelmúltban a város területén a törvényes eljárási rend betartása mellett elkezdõdött a közterületi zöldfelületek tervszerû felújítását szolgáló, elöregedett, veszélyes fák kitermelése. Minden fa kivágása markáns beavatkozás a megszokott városképbe, amelyet a város lakossága kiemelt figyelemmel kísér, sõt esetenként elõfordul tiltakozás is. Annak érdekében, hogy megértsük a közterületek fejlesztésének részét képezõ fakitermelések folyamatát, meg kell ismerkedni ökológiai vonatkozásaival – javasolta Lancsák Lajos.

– Mert mit kell tudni a fák biológiájáról?
– A fás szárú növények jellemzõje, hogy életciklusuk több évig tart, évente ismétlõdõen növekedésre, vastagodásra képesek. A növények, de különösen a fák különleges képessége, hogy életmûködésük közben a levegõ széndioxidjából és a vízbõl a napfény hatására cukrot (szénhidrátot) képesek termelni (asszimilálnak), miközben oxigént szabadítanak fel. Ez a földi lét egyik alapja. Életkoruk csúcsát elérve magassági növekedésük, vastagodásuk, anyagcseréjük lecsökken, majd megszûnik, ezzel együtt oxigén- és faanyagtermelésük is csökken, végül elhalnak. Mivel helyhez kötöttek, az évek során különbözõ környezeti hatásoknak vannak kitéve. Hõingadozás, mechanikai sérülések, kémiai és biológiai hatások érik õket. Sebzések keletkeznek rajtuk, melyeken különféle paraziták, gombák, élõsködõ növények, rovarok hatolnak testükbe. Eközben a fatestben korhadás, üreg keletkezik, amely legyengíti a törzs, vagy az ág állékonyságát. Így saját súlya alatt, vagy hó, szél hatására kidõl, letörik. A szabadon álló és az állományban, vagy csoportban élõ fák testfelépítése különbözik egymástól. Az állományban élõ növények egymással versengve, ugyanakkor egymást támogatva fejlõdnek. A fény felé igyekezve mind magasabbra törnek, törzsük megnyúlik, ágaik vékonyabbak, koronájuk féloldalas. Az állományban álló fák gyakorlatilag csak együtt életképesek. Ha a közelükben állókat kivágják, állékonyságuk lecsökken, és idõsebb korban már nem tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A kezdettõl szabad állásban növõ egyedek, miután folyamatosan ki vannak téve a környezeti hatásoknak, fokozatosan ki tudják fejleszteni védekezõ mechanizmusaikat. Korábban termõre fordulnak, de korábban is öregszenek. A korona jobb benapozása érdekében leszárítják belsõ vékony ágaikat, ezzel utat engednek a fertõzésnek is. Különösen idõs fák esetében a korona elágazásban gyakran keletkezik tölcsér, amelyben felgyülemlik, megáll az esõvíz, a por, a belehulló levelek korhadásnak indulnak. Télen a tölcsérben megfagyó víz térfogatváltozása feszítõ hatást gyakorol az ágak tövére. Az ágvilla meghasad, és a bele jutó víz még tovább hasítja a törzset. A fagy elmúltával a nyílt sebet a kórokozók megfertõzik, ezzel elkezdõdik a koronavillából kiinduló korhadás. Ez az egyik leggyakoribb kórkép, a törzskorhadás leggyakoribb kiindulópontja nem a gyökfõ, hanem a korona-elágazás. A gyökfõ és a törzs alsó része még egészséges lehet, de a korona töve már beteg. Ennek legbiztosabb jele a korona csúcsának száradása.
– A környezet milyen hatást gyakorol a fákra?
– Mint minden élõlény, a növények is állandó kölcsönhatásban vannak környezetükkel. Helyhez kötöttségük okán ez még fokozottabban érvényesül. Miközben felépítik testüket, széndioxidot kötnek meg és oxigént szabadítanak fel. A növényi szövetet alkotó cellulóz újratermelhetõ biomasszát képez. Közvetett hatásuk a kedvezõ fény-árnyék viszonyok biztosítása, a színek és formák keltette kellemes esztétikai hatás. Az ember alkotta mûvi környezetben negatív hatások is elõfordulnak. Gyökereik szárítják a talajt, megemelik az építményeket, a felszínen haladva, onnan kiemelkedve akadályt képeznek. Virágporuk, szõrük, termésük allergiát, mérgezést okozhat. Az elhalt, kidõlõ törzs, a letörõ ág anyagi kár és baleset okozója lehet.
– Milyen célt szolgálnak az ember által mesterségesen telepített növények?
– Az ember által kiválasztott fajú, különbözõ ökológiai igényû növények meghatározott, szabályozott módon elhelyezve szolgálják az emberek biológiai és esztétikai igényeit. A városi közterületeken álló fás szárú növényzet tehát nem alkot élõ környezeti (ökológiai) rendszert! A 346/2008. (XII. 30.) számú kormányrendelet „sajátos építményfajta”-ként értelmezi a közterületi fás szárú növényeket. A fentiek szerint ültetett növények is megtartják a genetikai állományuk által determinált tulajdonságaikat, és ezáltal fejtik ki az ember által elvárt hatásokat. Azonban ez akkor érvényesül, ha az eredeti természetes termõhelyük nyújtotta feltételeket – hõ, víz, tápanyag, fény, árnyék, ... – is biztosítjuk számukra.
A települési környezetben álló fák életének egy különleges esete a haláluk! Természetes környezetükben ennek is megvan a természetes formája: elszáradva, összerogyva visszajutnak a talajra, hogy ott a szaprofita élõlények testüket lebontva, átalakítva humuszt képezzenek, amely új növények létfeltételeit biztosítja. A folyamat a települési környezetben már az ember érdekeivel ütközik, mivel a „fák állva halnak meg”, kidõlésük, ágaik letörése az embernek balesetveszélyt, anyagi kárt okoz. A földre zuhant növényi részek sem hagyhatók a kidõlés helyén.
– Az embernek tehát a fák „halálát” is szabályoznia kell a környezetében?
– Igen. Ez jelenti a közterületi zöldfelületek egyik legnehezebb, legellentmondásosabb feladatát. Idõs fák „fiatalítása, megújítása” biológiailag nem lehetséges. A problémát a koronájuk visszavágásával nem oldjuk meg, csupán elnapoljuk. A levágott vastag ágak helyén beindul a fent említett fertõzési folyamat: a fát farontó élõlények támadják meg, a növény romlása felgyorsul. Ezen a védõanyaggal való lekenés sem segít sokat. A metszfelület szélén megjelenõ gyors növésû vízhajtások tuskósarjként viselkednek, szél hatására a kis összenövési felület miatt könnyen letörnek. A vastag ágakkal visszavágott fa esztétikailag is romboló hatású. Fás szárú növények körében csupán a cserjék esetében tekinthetõ a visszavágással történõ megújítás – ifjítás – szakszerû megoldásnak.
– Milyen szabályok alapján vágják ki a közterületi zöldfelületen álló fákat?
– Minden egyes fa kivágásáról való döntés megalapozása érdekében a fentiek szem elõtt tartásával egyedenként elemezzük a körülményeket. Ha szükséges, a döntés objektív megalapozása érdekében a rendelkezésünkre álló, a jelenleg elérhetõ legkorszerûbb favizsgáló mûszerrel is megvizsgáljuk a fatestet. Ezt elvégeztük mind a Felsõtemplom, mind az Alsótemplom melletti fákon is. Végül az elemzõ, értékelõ és döntés-elõkészítési folyamatot visszük végig minden fa esetében, és teszünk javaslatot a döntéshozónak a fa további sorsára vonatkozóan. Indokolatlanul egyetlen fa sem kerül kivágásra. Magasabb szintre fejlesztjük zöldfelületeinket azáltal, hogy mindig több, az adott környezetbe jobban illeszkedõ növényeket ültetünk. Szigorúan óvjuk az egészséges faállományt, ezt szolgálja az elfogadott zöldterület rendelet. Gondozzuk az elültetett növényeket, öntözéssel, növényvédelemmel biztosítjuk termõhelyi igényeiket. Ezt a célt szolgálja a fiatal fák koronaalakító metszése, de a fák megóvását, gondozását szolgálja a város idõs, de egészséges platán fasorainak szakszerû koronavisszavágása nem az ágelágazásban, hanem a kisebb metszfelület érdekében a vékonyabb részeken. A cél, a fa minél hoszszabb ideig, egészséges állapotban történõ fenntartása. A cserére kijelölt idõs, beteg, veszélyes fák fenntartását viszont felelõsséggel nem vállalhatjuk. Még akkor sem, ha ez drasztikus beavatkozásnak tûnik és átmenetileg ellenérzést vált ki egyes emberekben. Biztosak vagyunk benne, hogy a növényzet beállása után véleményük megváltozik, mert egy magasabb szintû, esztétikusabb városkép jön létre. Hangsúlyozzuk, hogy minden esetben növényállomány cserérõl, és sohasem irtásról van szó, amely a természet lekövetése szabályozott körülmények között. Mindez annak érdekében történik, hogy Nagykanizsa közterületi zöldfelületei egyre javuló, biztonságos, kellemes környezetet biztosítsanak az itt élõknek és az ide látogatóknak.
A kivágott fák sorsáról a fõkertész elmondta, a VIA vásártéren lévõ telephelyére szállították, ahol a használható részekbõl padokat, játszótéri mászókákat készítenek. A többit tûzifának aprítják fel. Helyükre földet szállítanak, és fûmaggal vetik be.
Bakonyi Erzsébet