Városunk 2010. február 25-ei közgyûlésének egyik legfontosabb napirendi pontja volt a város polgármestere által elõterjesztett 2010. évi költségvetés vitája. A napirend tárgyalása során – mint televíziónézõnek – szokatlan kifejezés ütötte meg a fülemet. Ennek az volt az oka, hogy a képviselõk az elõterjesztés silány tartalma mellett, többek közt azt is kifogásolták, hogy a polgármester érdemben nem egyeztetett a különbözõ frakciókkal. Kapott is érte hideget-meleget a különbözõ oldalaktól. Ezt õ kikérte magának és kijelentette, hogy õ egy igazi demokrata, aki mindenki véleményét kéri (csak éppen nem fogadja el). Nézzük is ki ez az ember, aki az elmúlt három és fél évben botrányos magatartásával kivívta városunk unszimpátiáját. Mint egy igaz demokratának, politikai pályafutása a „szabad jelképének” számító MSZMP tagságával indult. Az 1989-1990-es rendszerváltó évek a mi demokratánkat is válaszút elé állították. Ekkor jött el az õ ideje is.

Egyéni ambiciózus tervei megvalósításához – itt a sorrendiség már nem fontos – a mi demokratánk a következõ pártoknál jelenik meg (ha nem is tagként): KDNP, MDF, Kisgazda párt, FIDESZ. Csak úgy demokratikusan, majd annak rendje módja szerint kb. fél év elteltével mindegyiket – demokratikus módon – hátba is döfte, mint utoljára a FIDESZ-t. Természetesen közben soha nem feledkezett meg egyéni céljairól. Mint polgármesternek ehhez új támogatókat kellett találnia. Elõször megtalálta volt kisgazda, majd az elvhû és a Fideszbõl kizárt Polai József társát és a versmondó Horváth Istvánt. Természetesen ez kevés. Mi a teendõ? – teszi fel a kérdést önmagának a polgármester. Gyorsan kapcsolt, vissza a gyökerekhez. Így – demokratikus módon – újra felvette a kapcsolatot az MSZMP jogutódpártjának a helyi vezetõivel, akik egy idõ után már több idõt töltöttek az irodájában, mint a hivatali dolgozók. Polgármester Úr, Ön hazatalált. Bocsánat, tévedtem. Idõközben egy új politikai formáció jelent meg a piacon. A mi polgármesterünk – a hierarchia csúcsembere elõszeretettel nevezi magát annak – egyes hírek szerint már megjelent (mint önjelölt) ennek a pártnak a budapesti központjában is, csak úgy demokratikusan. Mint tudjuk az élet nem áll meg, a demokráciát folyamatosan tanuljuk. Így gondolta ezt a mi demokratánk is, és társaival gondoltak egy nagyot. Sajtóhír – Zalai Hírlap, március 4. „Kanizsa Közéletéért Egyesület néven új civil tömörülést hozott létre tizenkét alapító tag – vállalkozók értelmiségiek vegyesen – a dél –zalai városban, tájékoztatta a lapot Horváth István önkormányzati képviselõ. Jelezte, a bejegyzés alatt álló szervezetnek a nagykanizsai közgyûlésbõl tagja még Polai József, valamint Marton István polgármester (megjegyzés: ez egy helyi charta?) Céljukként fogalmazták meg a város érdekében történõ pártokon felül álló politizálást, normális közéleti kultúra szorgalmazását. Ennek érdekében el fognak indulni õsszel esedékes önkormányzati választásokon, melyen Marton István lesz a polgármester-jelöltjük, és minden nagykanizsai választókörzetben állítanak képviselõjelöltet. Ezzel a sajtóhírrel több problémám is van. Mivel a demokratánk véleménye az is, hogy az országgyûlési választásokat megnyerjük – köszönjük a bizalmat –, de az õszi önkormányzati választásokon már más lesz a helyzet. Mintha már hallottam volna hasonlót.” A parlamenti választások után nem egy párttal lesz több a parlamentben, hanem fél év múlva néggyel kevesebb” – mondta Vona Gábor március 15-én. Ugye, összecseng a kettõ. Polgármester Úr, mikor egyeztettek.
Térjünk vissza a sajtóhírre.
1. Elsõ megállapítás: A bejegyzés alatt álló civil szervezet 12 tagja megválasztotta polgármesterjelöltjét, Marton Istvánt. Ez ám a demokrácia, igaz uraim? A hivatalosan még nem is létezõ szervezet az alakuló ülés után már át is alakult gyûléssé (igaz, errõl nincs hír) és demokratikusan (11 fõ, mert feltételezem a jelölt nem szavazott) titkos szavazással megválasztotta jelöltjét az õszre. Egyhangúan, vagy nem – errõl nincs hír. (Gyorsan cselekedni, nehogy meggondolják magukat.) A még be nem jegyzett civil szervezet jelöltje megköszönte, hogy demokratikusan õt jelölték ( a bejegyzés talán már nem is olyan fontos).
2. Második megállapítás: Mint tudjuk a városunkban 15 egyéni választó kerület van. Önök 11-en valószínûleg már jelöltek (Önöket vajon kik jelölték?) Ezután következik egy újabb demokratikus megoldás. A hiányzó 4 helyre természetesen csak olyanok jöhetnek számításba, akik már elfogadják az Önök demokratikus döntését a polgármester-jelöltet illetõen. Õk természetesen demokratikus módon már nem jelölhetnek és nem is dönthetnek. Igaz, az Önök demokratája nem is tûr meg maga mellett olyan embereket, akik demokratikus módon nem értenek vele egyet. Uraim, önök hárman – Marton, Polai, Horváth – a demokratikus gondolkodás megcsúfolói.
Tisztelt Képviselõk és Polgármester Úr! A demokráciának többet kell jelentenie annál, mint amikor két farkas és egy birka szavaz arról, hogy mi legyen a vacsora.
3. Harmadik megállapítás: Horváth Úr, mint hírforrás nyilatkozata szerint 12 értelmiségi és vállalkozó alapította a civil szervezetet. Tisztelt Horváth Úr! Információm szerint Ön egyik kategóriához sem tartozik. Ön sem nem értelmiségi, sem nem vállalkozó, hanem fizikai munkásként, mûszerészként vonult nyugállományba. Véleményem szerint ezt a tényt nem kellene szégyellnie, mert a fizikai munkás is ér annyit, mint az elõzõ két kategória. Az igazi értéket õk hozták és hozzák létre. Ön megtagadta saját múltját, amit a nyilvánosság elõtt nem mer felvállalni. Nos ezek a „demokraták” kampányolnak most a FIDESZ MPSZ és annak jelöltjei ellen. Hol a hitelesség?
Név és cím a szerkesztõségben