Hetek, hónapok, évek óta ezt hallgatjuk éjjel és nappal. Ha nézzük a plakátokat az utcán, ha bemegyünk egy üzletbe, ha bekapcsoljuk a tévét vagy az internetet. Mindenki azt ígéri, hogy ha hiszünk neki (legyen õ vállalkozás, bank, bolt vagy politikai párt), elõbb-utóbb jobban fogunk élni, mint azelõtt.
Legalábbis egyetlen olyan hirdetésre sem emlékszem, ami úgy kezdõdött volna, hogy „ha engem választasz, lehet, hogy nem lesz több pénzed, de…” – elképzelni is furcsa lenne!
Persze nem lényegtelen, hogy mennyibõl gazdálkodhat a családunk, vagy az a közösség, amelyhez tartozunk. Nem jó szegénynek lenni: nem jó, ha minden hónap elején és végén izgulni kell, hogy mennyit vihetünk haza, és ki tudjuk-e fizetni a számlákat.

Mégis mintha túl sokat gondolnánk a pénzre, a tárgyakra, az árakra. Készítettek egy kutatást az Egyesült Államokban, amelyben azt vizsgálták, hogy mely emberek boldogok, és kik nem azok. A kutatók nagy meglepetésükre azt tapasztalták, hogy a boldogság (egy bizonyos, nem túl magas anyagi szint fölött) nem függ a pénztõl. Ugyananynyi boldog embert találtak a szegények, mint a gazdagok között. Ugyanakkor azt is tapasztalták, hogy mindenki azt hiszi, attól lesz boldogabb, ha több pénze lesz. A milliárdos még egy milliárdot, a koldus napi még egy dollárt szeretne. Aztán még kettõt, még hármat… (elõbb-utóbb eljutunk a milliárdhoz…)
Rossz hír a gazdagoknak: sosem elég a pénz. Jó hír a szegényeknek: a pénz mindig elég ( – ami persze nem a nyomorgó emberekre vonatkozik).
Ezt az igazságot nem sokan merték kimondani. Közülük talán a leghíresebb Jézus Krisztus volt. „Boldogok a lelki szegények” – ez Jézus legkeményebb, ugyanakkor leginkább megnyugtató mondatai közé tartozik. Félünk ettõl a mondattól. Sokféleképpen próbáljuk megmagyarázni. Félünk magunkra vonatkoztatni. A keresztények is.
Pedig ott van benne a szegénység. Kihagyhatatlan a jézusi tanításból.
Számomra a húsvét ennek az ünnepe is. Jézus feltámadásával azt mutatta meg, hogy a legfontosabb kérdések nem az anyagi világban dõlnek el. Nem becsülte le ezt a világot, hiszen sokat foglalkozott az emberek e világi szenvedéseivel, amikor meggyógyította a betegeket, megszaporította a kenyeret és a halat. De feltámadása után nem tette gazdaggá a tanítványait. Azt üzente ezzel, hogy nem a gazdagság az élet célja.
Sajnos sokan élnek ma közöttünk és körülöttünk, akik azért dolgoznak, hogy legyen hol lakniuk, legyen mit enniük, és más, alapvetõ szükségleteikre meglegyen a fedezet. De mindig elgondolkoztat az, amikor arról lehet olvasni, hogy mennyi mozijegyet, plazmatévét, számítógép-alkatrészt, újabb és újabb mobiltelefon-készüléket, miegyebet veszünk mi, magyarok. Mintha olyan nehezen szabadulnánk a tárgyak, a pénzzel megszerezhetõ dolgok világából. Ezek egy idõ után rabbá tesznek minket; a sok tárgy sok törõdést követel. Fennáll annak a veszélye, hogy nagy házat építünk, és drága autót tartunk, ahelyett hogy az emberi kapcsolatainkat építenénk, és gyereket „tartanánk”!
A húsvét elhozza annak az örömhírét, hogy ki lehet szabadulni az anyagiak rabságából. Képesek vagyunk arra, hogy szabadabbá váljunk az anyagiaktól, és oda tudjunk figyelni a fontosabb értékekre: leginkább egymásra, egymás testi és lelki szükségleteire.
Ha hívõk vagyunk, oda tudunk figyelni Istenre és az õ „szükségleteire” is: õ vágyik arra, hogy kapcsolatba kerüljön velünk, emberekkel, szeretett teremtményeivel. Ezért jön elénk az üres sírnál és az emmauszi úton, ezért beszélget velünk a feltámadt Jézus. Szeretné, hogy minél jobban megértsük õt és az õ tanítását, ezáltal saját magunkat, és azt, hogy mire van szükségünk igazán.
Böszörményi Géza piarista