A 10 éves Tüttõ János Nótaklub nyilvános fõpróbát tartott a HSMK kamaratermében. Rendezvényükre közös nótatanulással, mûsorral és vendéglátással várták mindazokat, akik rendszeresen látogatják programjaikat, és szeretik az általuk képviselt mûfajt.

Egy dalcsokor után a klub megalakulásának történetét Varga Zoltán szóvivõ idézte fel, majd szólt az egyre közkedveltebb mûfajról, a magyar nótáról is, mely az elmúlt 30-35 évben elvesztette korábban megszerzett presztízsét. A magyar nóta megítélése sem volt egyértelmû. Azt mondták róla, a nóta az egy mûanyag mûfaj, nem a nép ajkáról szól, nem a magyarságot képviseli, pedig ez a dalfajta szólal meg a legtöbb ember ajkán. A Nótaklubnak tavaly ötven fellépése volt, szinte minden hétre jutott egy. Nevükhöz méltóan feladatuknak tartják névadójuk hagyatékának ápolását azzal, hogy rendszeresen éneklik gyönyörû nótáit. A nyilvános fõpróbán Tüttõ János fia, Tüttõ István egy olyan nótát adott át Major Lajos klubvezetõnek, aminek a zenéjét is édesapja, Tüttõ János szerezte.

Legyünk büszkék rá –, hangsúlyozta a közös daltanulás elõtt Major Lajos, hogy Magyarország népdalgyûjteménye 200 ezer népdalt tartalmaz, ellentétben a németekével, akik 50 ismert népdalt jegyeznek. A 200 ezer népdalból alakult ki az a 20 ezer nóta, ami a magyar nóta gyûjteményt alkotja. Eleinte népies mûdalnak nevezték, csak késõbb, az 1848-as szabadságharc, és a kiegyezés után kezdtek elõször szövegeket írni, és azt zenésítették meg. Addig a zenére írtak szöveget.
A közös daltanulás így kezdõdött: Kérdezem a fellegeket, hova mennek fenn a magas égen? Kutatom a két szemedben a te szíved meddig dobban értem?
B.E.