Elérkeztünk az egyik legnehezebb feladathoz, mely a kutyatulajdonosokra hárul: a kutyus szocializációját teljes mértékben segíteni kell. Nem csak játszani, etetni kell az állatot, hanem nevelni is, hogy be tudjon illeszkedni környezetébe.

A nevelés elengedhetetlen feltétele, hogy a kutya értse a mi kifejezésmódunkat, mi pedig az övét, s a körülötte lévõ világból minél többet megmutassunk neki. Mivel kölyökkorban (2-12 hónaposan) megy ez a legkönnyebben, használjuk ki kutató- és zsákmányszerzõ ösztönét, valamint játékosságát – mondja Tislér Zoltán kutyakiképzõ.

Már az elsõ közös napon kezdjük a szobatisztaságra nevelni, s ha ez ellen vét, csak akkor büntessük meg, amikor azt már fel tudja fogni. Már kölyökkorban tegyünk a nyakába nyakörvet, minden nevelési módszernek ez az alapvetõ eszköze. „Hozzám!", „Helyedre!", „Fúj, rossz!" – ezek a legfontosabb jelszavak, melyeket a kutyáknak legelõször megtanítunk. A parancsot és a tiltást mindig ugyanazokkal a szavakkal fejezzük ki, a dicséret és a szidás között pedig éles határ legyen, ami a viselkedésünket illeti. Ahogy a gyerekeknél sem, a kutyáknál sem jó nevelõeszköz, ha ordítozunk velük. Ha jól dolgozik a kutyus, akkor viszont mindenképpen jutalmazással ösztönözzük tovább: jutalomfalatokkal, simogatással, közös játékkal.
A külsõ környezeti ingerekhez hozzá kell szoktatni õket: a hang-, a fény- és a szagingerekhez; az autóutakhoz csak fokozatosan.
Fontos, hogy ne uszítsuk se emberre, se állatra kedvencünket, ha barátkozva fordul valakihez, hagyjuk, hadd barátkozzon. Meg kell ismerkednie környezetével, különösen fiatalabb és idõsebb fajtársaival. Próbáljunk lehetõséget teremteni arra, hogy lássa az idõsebb fajtársai viselkedését is.

(S.E.)