Lõrincz Sándor túravezetõ beszámolója

Végre beköszöntött az igazi tavasz! Az elõrejelzések is szép napos idõt jósoltak erre a hétvégére. Ez meg is látszott a jelentkezõk számán, hiszen több, mint ötvenen regisztrálták magukat programunkra. Sok nagykanizsai lakos választotta kirándulásunkat a városnapi forgatag helyett. Remélem, nem bánták meg!

Reggel az indulásnál huszonhatan várakoztak a nagykanizsai autóbusz-állomáson, akikkel menetrend szerinti járattal utaztunk Bocskáig, ahol már gyülekeztek a közelbõl és messzebbrõl érkezõ turisták.

A falu jelképének számító kálvária alatti játszótéren üdvözöltem a résztvevõket. A szokásos jelenléti ív kitöltése után fél kilenc táján vágtunk neki a tervezett útvonalnak. A szépen kialakított kálvárián keresztül felsétáltunk a faluba, ahol kíváncsi tekintetek kandikáltak ki a házak ablakain. Észak felé haladva hamarosan kiértünk a faluból. Elsétáltunk a temetõ és a termelõszövetkezet épületei mellett és már is kint találtuk magunkat a természetben.
Szépen sárgálló repceföld mellett haladtunk el, ahol enyhe balkanyar után máris a Kürtös-patak völgyében találtuk magunkat. A magas, harmatos fûben mindenkinek átázott a cipõje. Hamarosan egy kis fahíd felé kanyarodott az út, és a mit sem sejtõ elõõrs mögött felkapaszkodtunk egy meredek dombra, mely nem szerepelt a tervekben. A meredély és az egyre melegedõ idõ hatására hamarosan lekerültek a kabátok.
Rövid szusszanás után visszamentünk a patak hídjához és egy sáros földúton haladtunk az egyre szélesedõ patak völgyében. Nemsokára egy hatalmas kupac ágfához értünk, mely mutatta a helyi erdõk kitermelésének nagyságát. Innen nem messze kiértünk a Zalaszentbalázst Börzöncével összekötõ útra. Itt nyugatra fordultunk, és besétáltunk ebbe az alig száz lelket számláló csendes kis faluba. A falu központjában szépen faragott harangláb áll a polgármesteri hivatal mellet. A hivatal udvarában árnyas bokrok között egy háborús emlékmû húzódott meg. A buszfordulónál egy régi prés utal a területen folyó bortermelésre.
Tovább haladva az úton megkezdtük a kapaszkodást a Börzömcei-hegy gerince felé. A néhol 15-20%-os emelkedõ komoly próbatétel volt sokunk számára. Ezt az utat nem olyan régen építették meg a régi földút helyett, így autóval is át lehet jutni a szomszédos Bucsutára.
Hosszan elnyúló sorban értünk fel a gerincen álló Szent Orbán szoborhoz, ahol bevárva a többieket rövid pihenõt tartottunk. Az oxigénháztartásunk rendbetétele után elindultunk dél felé, a távoli fák között megbújó Szent Lõrinc kápolna felé. A gerincen haladó útról csodálatos panoráma nyílt kelet felé a Principális-csatorna völgyére, mely fölött ott magasodott az újudvari TV torony sziluettje, valamint nyugat felé a Letenye-zalaegerszegi dombvidék. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy ezt az utat egyszer járja végig a panoráma miatt!
Rövid poroszkálás után elértük a kápolnát és a körülötte kialakított hangulatos pihenõhelyet. Itt hosszabb pihenõt tartottunk. Kitöltöttük a kérdõíveket és megtartottam a tájbejárás-sorozathoz készült elõadássorozat következõ darabját. Az elõadás címe: Országos védettségû földtani alapszelvények, kõzetek, ásványok. Az elõadás rámutatott, hogy amikor természetvédelemrõl beszélünk, akkor nem csak az élõ környezetre kell gondolnunk, hanem a minket körülvevõ évmilliók alatt kialakult élettelen dolgokra is. Ilyenek a védelem alatt álló geológiai képzõdmények, barlangok és ásványok is.
A szendvicsek és a frissítõk elfogyasztása után tovább indultunk a sárga sáv jelzésen dél felé.
A gerincen vezetõ széles földútról dél-kelet felé letértünk, és követtük a sárga jelzést, mely egyre lejjebb ereszkedett a Kútfeji erdõben. Ez az erdõrészlet nagyon szép volt. Még nem zárult be a lombkorona, így mindenfelé erdei virágok pompáztak. Sûrûn csattogtattam a fényképezõgépemet, hogy a tavasz minél több csodáját meg tudjam örökíteni. Sikerült lencsevégre kapnom hagymás fogasírt, csillaghúrt, orvosi salamonpecsétet, gumós nadálytõt, tavaszi ledneket és indás infûvet.
Hamarosan a szépen rendben tartott Kútfeji-rétre értünk. Itt egy hangulatos kis tavacska fogadta a fáradó csapatot, valamint a tavat tápláló Kútfeji-forrás.
A pihenõ alatt derült ki, hogy nyolc társunk a gerincrõl történt letérésünk alkalmával más irányba indult. Szerencsére telefonon egyeztettünk és az Oltárci vadászháznál már csatlakoztak is hozzánk. A pihenõ alkalmával kiosztottak az erre a programra készített túrabot emblémákat és a kitûzõket. Egy kilométer megtétele után értük el a vadászházat. Minden gondozott, szépen karbantartott volt. Érdemes az ilyen hangulatos helyen megpihenni egy kicsit. A vadászház melletti vízcsapból pótoltuk a vízkészleteinket és az eltévedt csapat megérkezése után tovább indultunk, de most már a Márki-réten kanyargott az utunk. Itt van a csömödéri erdei kisvasút egyik végállomása. Ezt a vonalat általában teherfuvarozásra használják, de különvonat bérlése esetén ide is utazhatnak kirándulók.
Néhány kanyar után egy jelzetlen, meredek úton kapaszkodtunk fel a Bocskából a Várdomb-hegyre kanyargó aszfaltos útra, ahol jobbra fordulva rövid séta után elértük a régi katonai lokátor-állomást. Itt egyik túratársunk – Gálos Antal – kalauzolásával ismertük meg a lokátor-állomás mindennapjait. A tájékoztató után felmásztunk a régi lokátorok helyére, mely egyben a térség legmagasabb pontja is, a térképek 338 méter magasságot jelölnek. Azt hihetnénk, hogy innen fentrõl csodálatos panoráma nyílik körbe a tájra. Sajnos csalódnunk kellet, mivel az elhagyatott katonai állomást visszahódította a természet. A körben felnövõ fák eltakarták a kilátást. Nem is idõztük itt sokáig, hanem megkezdtük az ereszkedést utunk végállomása, Magyarszerdahely felé.
Útközben sikerült lencsevégre kapni a virágzó szamócát. Mindenki nagy örömére medvehagymát is találtunk. Többen szedtek medvehagyma levelet, hogy majd a szendvicsükbe rakva jóízûen elfogyasszák.
Néhány kilométer megtétele után értük el a térképeken is jelölt Borsos-tanyát, ahol százszámra virágoztak a körtefák. A tanya melletti hatalmas szelídgesztenyefánál letértünk az erdészeti útról és hangulatos birtokok között ereszkedtünk tovább a Szerdahelyi-hegy irányába. A hegyi kápolnánál már várták a csapatot az egyik pincénél. Házigazdánk – Pozvég István – invitálására elfoglaltuk a pince elõtti, szépen rendben tartott füves részt. Hamarosan elõkerült a pincehideg hegy leve, amit mindenki élvezettel kóstolgatott. Itt hosszabb idõt töltöttünk, sokan élvezettel nyúltak el a fûben és süttették a hasukat. Páran, akik nem szoktak kirándulni igencsak elfáradtak. Remélem, hogy nekik nem ment el egy életre a kedvük a természetjárástól.
Akármilyen jól is éreztük itt magunkat, ezen a csodálatos panorámájú helyen, mégis csak szedelõdzködnünk kellett, hogy a következõ járatot minden gond nélkül el tudjuk érni. Indulás elõtt, még egy közös csoportképet készítettünk vendéglátóinkkal. A kápolna melletti horhosba vezetõ úton lesétáltunk a magyarszerdahelyi elágazónál álló Régi csárdához.
Itt kapták meg a résztvevõk a túrabotokat, melyekre az emblémákat lehet majd felszegelni.
A 74-es úton észak felé haladva hamarosan elértük Bocskát, ahonnan a 16.50-es járattal visszautaztunk Nagykanizsára.

Ez úton szeretnék köszönetet mondani Kiss Lászlónak, aki helyismeretével segítette a túra zökkenõmentes lebonyolítását!

Következõ kirándulásunk 2010. május 8-án lesz, melyre a nagy érdeklõdés miatt több jelentkezést nem tudunk elfogadni!

A „Fedezzük fel együtt a Dél-zalai dombvidéket” projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg!

S.E.