Bevezetõül: egy csíkszeredai folyóirat áprilisi számában a Törekvések a Székelyföld elrománosítására címû írást olvasom. Benne szókimondó leírások: a sepsiszentgyörgyi csendõrkaszárnya létesítése, a kovásznai szállók magyar megvételének megakadályozása… Se a szerzõ nem volt hajlandó öncenzúrára, se a fõszerkesztõ. A román hatalom pedig legalább a látszatra ad. És mi újság városunkban?

Decemberben legszívesebben cenzúrázta volna e sorok íróját a jobbikos Zakó László, majd a szocialista Lelkó Tamás. S a legutóbbi közgyûlésen a szocialista Fodor Csaba javasolta, hogy a Kanizsa Lokálpatrióta Hetilapot vonják össze a városi tévével és a honlappal. A Kanizsáért frakcióból Horváth István és Marton István pedig egyenesen az újság megszüntetését követelte.
Lássuk, hogyan szól a cenzúra eltörlésérõl három márciusi ifjú?

Jókai:
De hát lehet-e hatni a nemzet lelkületére írott szóval, nyomtatással, mikor itt nehezedik ránk az új eszmék Herodese, a cenzúra? Mindenkinek van itt ura; mágnásnak a királyi jogar, parasztnak, katonának a káplárpálca, írónak, költõnek a cenzori veres plajbász. Csodák csodájának kellene történni, ha a népszabadság napja mégis felvirradna. Felvirradt. Március 15-ike volt 1848.
Petõfi:
Jókai ismét fölolvasta a proklamációt s a tizenkét pontot s énvelem elszavaltatták a nemzeti dalt. Mindkettõt fanatikus lelkesedéssel fogadták, s a refrénben elõjövõ „esküszünk”-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.
- Most menjünk egy cenzorhoz, és vele irassuk alá a proklamációt és a nemzeti dalt! - kiáltott valaki.
- Cenzorhoz nem megyünk - feleltem -; nem ismerünk többé semmi cenzort, el egyenesen a nyomdába!
Mindnyájan beleegyeztek és követtek.
Vasvári:
Mi a legegyszerûbb igazságokat kénytelenültünk hosszú frázisokba burkolni, hogy azokat a cenzor meg ne értse, s így keresztül bocsássa. Ebbõl következett, hogy a beburkolt igazságot az olvasók századrésze sem fogta fel. Ki ismer rá a gondolatra, ha az, mint a múmia, be van göngyölgetve, s tarkabarka színekkel ki van festve?! A helyzetet meg kellett változtatnunk, s mi polgártársak, azt ezen órában végrehajtók. Nincs többé cenzor!
 

A minap Wass Albert mûveinek felolvasásától óvták a Radnóti-díjas versmondót. De hogyan lehet hiteles Horváth István elõadásában például az elõbb idézett három szerzõ? Vagy a Szabad sajtó címû verset is író Vörösmarty? Ki marad még neki? Érdemes feláldoznia mûvészi karrierjét ezért a már csak pár hónapos politikusi létért?
 

Papp János