Jogosan a felhõtlen öröm napjaként megfogalmazva Marton István polgármester úr 2010. április 26-án bejelentette, hogy a „Struktúraváltoztatást támogató infrastruktúrafejlesztés a Kanizsai Dorottya Kórházban” címû pályázat közel 3 milliárd forintot nyert.
Ezek után talány, hogy pár mondattal késõbb miért állította be rosszindulatú, ostoba, számolni képtelen emberekként a Közbeszerzési Bizottság tagjait.
Annak a Közbeszerzési Bizottságnak a tagjait, akik az elmúlt 42 hónapban egyetlen olyan döntést sem készítettek elõ, amelyet jó szívvel, nyugodtan nem lehetett aláírni. Ez hitem szerint ténykérdés.

A kórházzal kapcsolatos döntéshez eredetileg a Közbeszerzési Bizottságnak semmi köze nem volt, hiszen egyszerûen alvállalkozói szerzõdés köttetett a pályázatírás lebonyolítására.
Bizottságunk az utolsó pillanatban kapott a polgármester úrtól felkérést, miszerint jó lenne, ha mi is ránéznénk az ügyre. Természetesen a kérésnek eleget tettünk. Kár volt. Kár volt, mert sebtében összeállított anyagot kaphattunk a másnapi ülésen kiosztva, valamint keringõ híreket komolynak tûnõ személyi ellentétekrõl.
Igen, ott, az adott körülmények között, figyelemmel a rendkívül szoros, talán 75 napos határidõre, a bizottság többsége megfontolásra javasolta azt, hogy a biztosat kellene választani. Nem rosszindulatból, hanem az egész pályázatot féltve.
Jó, hogy nyert a pályázat, örülünk neki, de azt is látjuk, hogy a precíz, szakszerû pályázathoz elengedhetetlen volt a személyi ellentétek félretétele, a kórházi dolgozók példás segítségnyújtása. Ezért is köszönet jár.
Papp Nándor önkormányzati képviselõ, a Közbeszerzési Bizottság elnöke