Ha már beilleszkedett a kutyus a családunkba, a mi feladatainknak azért még nincs vége. Amennyiben jól választottunk, és jól kezdtünk neki a kutya nevelésének, az alábbi szabályokkal akkor is tisztában kell lennünk: oda kell figyelnünk sajátos magatartására, fajtája öröklött hajlamaira, valamint arra, hogy cselekedetei többségében reflexen és ösztönön alapulnak, s ne akarjunk rá emberi logikát erõltetni. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy neki is van érzelmi élete, melyre tekintettel kell lennünk.
Veleszületett készsége a kutyának, hogy a falka (vagyis a család) legerõsebb tagjának alárendeli magát, erre alapozhatjuk tekintélyünket. A nevelés, a kiképzés mindig a ház urának (a falkavezérnek) a dolga. Azonban falkavezéri tekintélyünk azonnal meginog, ha nem tudatosan, állandóan, következetesen érvényesítjük a vezetõ szerepet.

Ha helyesen lett nevelve a kutyus, akkor be tud illeszkedni a család alkotta falkába, elfogadja a neki rendelt pozíciót, s csak rajtunk, embereken múlik, hogy ez a kapcsolat sikeres lesz-e. Ilyenkor a gyerekkel való kapcsolat is problémamentes lesz. Ennek ellenére soha ne hagyjuk felügyelet nélkül a kutyát és a gyereket együtt!
Három oka lehet annak, ha minden erõfeszítés és nevelés ellenére a kutya megharap egy embert: területének megvédése, a szociális rangsorrend a családon belül felbomlik, azaz a kutya a gazda fölé kerekedik, illetve vadászat. Azonban ha következetesek vagyunk és megfelelõen neveljük az állatot, folyamatosan figyelemmel kísérjük, ilyen nem következhet be.
A családunk minden tagjának (vagyis a falka összes tagjának) meg kell tanulni, hogyan bánjon helyesen a kutyával. Ha megvan a kölcsönös összhang, egész életre kiterjedõ barátság alakul ki.
S.E.