Eltelt egy esztendõ, és újból közös gondolkodásra, útkeresésre hívta az óvónõket a Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon. Míg tavaly az óvodából iskolába való átmenet volt vizsgálódásuk tárgya, idén a szülõkkel való együttmûködés lehetõségeit vették górcsõ alá.

– Olyan társadalomban élünk, ahol nagyon nehéz az eligazodás – kezdte megnyitó szavait Vereb Zsolt atya, az intézmény igazgatója. – Az eligazodást, a továbblépést mégiscsak azoknak az intézményeknek kell képviselni, amelyek most a legsanyargatottabb, legnehezebb helyzetben vannak – folytatta. – A kapaszkodókat is egyre magasabban találjuk. Ebben a helyzetben nagyon sokan arra kényszerülnek – akár oktatási, akár egészségügyi vagy más szociális intézmények bezárása révén –, hogy elhagyják azt a szakterületet, amelyre fiatal korukban elhivatottságot éreztek, és úgy gondolták, ráteszik egész életüket. Azok, akik megmaradnak ebben a gyönyörû hivatásban, érzik, egyre nagyobb a felelõsség a vállukon. Részben azért, mert a család intézménye is átstrukturálódott. A szerepekben elbizonytalanodtak a férjek és a feleségek, az édesapák és az édesanyák. Egyre kevésbé vannak tisztában azzal, hogy amire vállalkoztak, milyen követelményeket támaszt velük szemben. Ily módon nekünk, az oktatásban résztvevõknek kell sok mindent átvállalni, és a szülõket segíteni abban, hogy e nehezen megélhetõ világban mégiscsak magukra találjanak, és valóban magunk is higygyünk abban, hogy jövõt építünk, és elsõsorban rajtunk múlik, milyen lesz az a jövõ. Bármilyen szegény és sivár körülmények között a továbblépést alapvetõen az fogja jelenteni, hogy hogyan készítjük föl a jövõ generációit. Szeretnénk felelõsségteljes állampolgárokat, ha úgy tetszik világpolgárokat nevelni, akik nem csak New-York-ban, Párizsban és egyebekben, hanem Nagykanizsa és környékében is gondolkodnak.

Az igazgató megnyitó szavait dr. Pergovácz Erzsébet, az iskola pszichológusa bevezetõ elõadása, majd az óvónõk kiscsoportos beszélgetése követte a megadott témákból. A záró fórumon egymás munkáját segítve kész javaslatok is elhangzottak.
– Tudjuk, hogy milyen fontos a gyermekek otthoni háttere a nevelés és oktatás szempontjából – összegezte Szentgyörgyi Ildikó tanító, programfelelõs. – Arról folytattunk eszmecserét, hogyan látják a fenti problémakört az óvónõk, mivel õk találkoznak elsõként a jelenséggel. Miként szólítják meg a mai szülõket, és milyen eszközökkel, módszerekkel vonják be õket a nevelõmunkába. Hogyan késztetik õket hatékonyabb együttmûködésre, hiszen tudjuk, a kettõs nevelés elkerülése csak egy közös akarat érvényesítésével lehetséges. És nem utolsó sorban, miként fogadtatják el az általuk képviselt normarendszert. A konferencia célja volt, hogy rávilágítsunk napjaink legégetõbb nevelési problémáira. Közös nyelvet kerestünk a mai szülõkkel, számba vettük azokat a lehetõségeket, mellyel a szülõk bevonhatóak a gyermekek helyes nevelésébe. Olyan példákat, helyes utakat kerestünk, melyek követhetõek a mai szülõk számára.

B.E.