A kerítés mögül egy szarka és egy macska néz szembe a járókelõkkel. Talán gyarapodik még kis szobrocskákkal a szabadtéri kiállítás nemcsak alkotójuk, hanem a Bolyai János utcában járók örömére. Csávás Csaba fafaragó éppen pihent, amikor bekopogtunk otthonába.

Ez azonban csak látszatpihenés volt, egy bûbájos marionett bábfigurát tartott a kezében. A téli órákban farigcsálta zenehallgatás közben, s magával viszi fafaragó bemutatókra, gyermekrendezvényekre, ahol bábutestvéreivel együtt üdvözli a gyerekeket, nézelõdnek, kíváncsiskodnak, majd leülnek, és okosan figyelnek.

Az asztal sarkában várakozik egy kész mû, a Zsuzsanna és a vének címû munkája. A történetrõl a Biblia Ótestamentumában olvashatunk. Zsuzsannát hamisan megvádolták a paráznaság bûnével, de a fiatal Dániel próféta megmentette õt. Két idõs férfi megpróbálta elcsábítani Zsuzsannát, majd amikor kosarat kaptak, az asszonyt paráznasággal vádolták és el is ítélték, de Dániel a vádlók tanúvallomásában kimutatta az ellentmondásokat, így Zsuzsannát felmentették. A hamis tanúkat pedig kivégezték.
Csávás Csaba szerint napjainkban is aktuális a téma.
– Az ártatlan, fürdõzõ nõ mit sem sejt arról, hogy két öregember meglesi. Zsuzsanna egy érett hölgy, kívánatos õszibarack, akit az egyik öregember pénzzel, a másik erõszakkal próbál megkörnyékezni. A témát a mûvészetben sokan feldolgozták. A kisplasztikát megrendelésre készítettem. A finomság és a szépség érzékeltetésére a nõnél csiszolt felületet használtam. Mint látható, nem az igazi emberi arányok lépnek érvénybe. A kezek, a fejek, a mozdulatok túlzóan szinpadiasak, így jobban rávezetik a nézõt a történetre.
A fafaragó tervei között szerepel Szent Borbála, a bányászok védõszentje szobrának megfaragása. Tavaly téltõl Nagyrécsén a templom kertben látható Szent Mihály arkangyal szobra, amint éppen lesújt az ördögre. Lúdas Matyi, a gyerekek körében népszerû mesealak szobra Szlovákiában, szintén az õ munkája. Keserûen jegyzi meg, Szent Miklós szobrának avatására még meg sem hívták Miklósfára.
– Megalázó volt, nagyon roszszul esett. Egy átadási ünnepségen szeretem nézni, hogyan örülnek a szobornak. Az emberek hálás tekintete minden pénzt megér. Feledteti, hogy olcsón készítettem, hogy mennyit szenvedtem vele és milyen gondjaim voltak a fával. Környezetében akár Mikulás csomagot is oszthatnának a gyerekeknek. Sokan azt hiszik, milliókat kapok a szobrokért. Ha kifizetem az anyagot, az adót, a tb-t, marad is belõle meg nem is. Még éjjel is azon töröm a fejemet, hogy mit tegyek másnap. Nem mondja meg senki, mibõl élhetnék meg. Arra kell törekednem, hogy a munkám minõségi és szép legyen, még ha olcsó is, mert az ócskaságot nem veszik meg. A város a közelmúltban felkért a középkori vár makettjének a tervezésére úgy, hogy a rosszul látók és a vakok is érzékeljék, hol terült el a mezõváros és hol állt a vár. Büszke vagyok rá, hogy részt vehettem ebben a feladatban komoly alkotókkal együtt. Sok szép dolgot tudnék készíteni a városnak!
Csávás Csaba aggodalmának adott hangot a mûemlékvédelem alatt álló Cigány Holocaust emlékmû állapotával kapcsolatban a tavalyi megemlékezést követõen, mert attól fél, kidõl a szobor.
– A világon elsõként, a második világháborús cigány holocaust áldozatainak tiszteletére állították fel 1991-ben. Azt az ígéretet kaptam, hogy segítenek, és elkészíthetem kõbõl mielõtt teljesen tönkremegy. Amikor felavatták, harcolt érte a budapesti roma szervezet, városunkban pedig ahhoz ragaszkodtak, hogy jöjjenek le Kanizsára emlékezni a budapestiek. És ez így is történik évente. Elkészítettem az árajánlatot. Kõbõl, kiszállítással, felállítással együtt nyolc millió forintból ki tudtam volna hozni a négy méter magas szobrot. (Körbe kell állványozni, áramot kell használni. Egy köbméter kõ ára félmillió forint.) Azt mondták, sok. Pedig nevetséges ár, mert majdnem egy évet kellene dolgoznom rajta. A mostanit egy nagy vihar leborítja. Sajnos az elsõ években el lett hanyagolva. A nagy fekete hangyák szeretik a tölgyfát, befészkelték magukat a szobor belsejébe, idegmérget azonban nem helyeztek el ellenük. Lecseréltem egyszer a talpát, mert elrohadt, tönkrement. Javítgatom, de hoszszú távon ez nem megoldás.
Csávás Csaba vezeti a Nagykanizsai Fafaragó Egyesületet, ami szintén évek óta anyagi gondokkal küszködik. Hétvégi, háromnapos alkotótáborukban – amelyet egyik társuk szabadhegyi birtokán rendeznek meg –, csak kisplasztikák kerülnek ki kezük közül, saját faanyaguk felhasználásával. A szakkör újjáalakult a Kodály Zoltán Mûvelõdési Házban, ahol a tanulók igényeit felmérve a népi díszítõmûvészet motívumait tanítja nekik. Idõvel majd figurákat is faragnak. Évközben, bármikor lehet hozzájuk csatlakozni, jó eljönni azoknak is – tette hozzá, akik korábban már faragtak, hiszen új trükköket, technikákat sajátíthatnak el. A megszerzett tudással valami maradandót alkotnak, amivel megajándékozhatják ismerõseiket, és ez már öröm. A régi szakkört hat évig vezette. Az akkori tagok átkerültek a Honvéd Kaszinóba, ahol Stiller Gábor szakkörvezetõ irányításával folyik a munka.
Bakonyi Erzsébet