A múlt év júliusában robbantották bombájukat a szocialisták. Rokonsági fokokkal jól körülírtan nekirontottak a hivatal egyik dolgozójának. Az ok: jelentõs apehtartozás. Azt már nem részletezték, hogy nem adócsalóról van szó, hanem egy egzisztenciáját vesztett egykori vállalkozóról. Olyanról, aki ingó- és ingatlan vagyonát pénzzé téve mindenkit megpróbált kifizetni (mint Bajnai Gordon libatartói). Talán ezért nem található ma már az Apeh honlapján, nem úgy mint a legutóbbi kovásznai küldöttség egyik tagja. Hát erre ugrott rá nemrégiben Marton István, Stadler Petra, és a nemlétezõ B-né. (A történetet lásd bõvebben Marton és a morális okok címû írásban.)

A kettõs mércét látszik igazolni, hogy ahol tapinthatóan szocialista szál érzékelhetõ, még a monogramot sem tudhatjuk meg. Ma is mély hallgatás övezi a helyi cigány kisebbségi önkormányzatnál történt több, mint nyolcszáz ezer forintra rúgó csalást. Noha az eset korábban került nyilvánosságra, mint a fent leírtak, a rendkívül érzékeny szocialisták nem tartották szükségesnek sajtótájékoztatót tartani ebben az ügyben.
Különös pikantériája van a polgármesteri hivatalban elkövetett sikkasztásnak is, ahol a hatmilliót is meghaladó „baleset” okozóját szintén láthatatlan kezek õrzik. Monogramját sem ismerhetjük, bár azt tudjuk, hogy az elkövetõ már 2007-ben is enyves kezûnek bizonyult. Ez utóbbi információt Marton István közölte egy sajtótájékoztatón. Érdekes, akkor nem látott erkölcsi és morális okot arra, hogy a munkatárstól megváljon. Pedig talán ezzel megelõzhetõ lett volna a nagyobb baj. Az azért megnyugtathatja a városlakókat, hogy az Apeh teszi a dolgát, és a képviselõi tiszteletdíjból is levonja a tartozást, mint ahogy azt jelenleg is teszi városunk egyik önkormányzati képviselõjének esetében.
D.J.
 

***

Marton és a morális okok
Nézem az egyik nagyszerû sajtótermék szombati számának hasábjait, s nicsak, mit látnak szemeim: Marton István polgármester a morálra hivatkozik. Maga a téma is gyomorforgató, hiszen egy háromgyermekes családanya egzisztenciájával játszadozik a város – legalábbis papíron – elsõ embere. De amitõl igazán nem hittem a szememnek, az az alantas indok, amivel nagyszerû Pistánk elõmerészkedik.
Az elmúlt három és fél esztendõ alapján fogadni mertem volna, az õ szótárából hiányzik ez a szó: MORÁLIS. De tévedtem, benne van. Bár abban még kételkedem, hogy tudja is mit jelent, mindenesetre tény, hogy használni használja, miközben a tõle megszokott stílusban mocskolja az alpolgármestert és a jegyzõt. Ez is undorító, de hát, ha csak ennyire telik tõle, nincs mit tenni. Ez a néhány hónap már majdcsak elmúlik valahogy, aztán vége lesz végre a mi „erõs Pistánk” ámokfutásának.
De most nézzünk hamarjában néhányat azon Marton-tettek közül, melyek csak és kizárólag morális okokból születtek városunkban. Elnézést mindenkitõl, sajnos csak a töredékek töredékét áll módomban most felvillantani, ugyanis nem szeretném, ha nagy terjedelme miatt tennék félre a sajtó munkatársai írásomat, de megígérem, ha a helyzet úgy kívánja, tovább szemezgetek majd a martoni hõstettek között.
Mivel a törvények csak irányfényt mutatnak, legalábbis szerinte, kiskirályként dönt napirendek sorsáról. Mindezt sorozatosan, szinte minden közgyûlésen eljátszva, a város érdekét, a képviselõk akaratát abszolút semmibe véve.
Ugyan hivatali gépkocsival megy a bíróságra pereskedni Egerszegre, de magán gépkocsijára igyekszik elszámoltatni a benzinpénzt. Itt háromszor ezer forintra lett volna szüksége Martonnak
Közgyûlési határozat ellenére napidíjat akart megszavaztatni a feleségének (59, ismétlem ötvenkilenc kemény euró a tét!), ez a tévéközvetítésnek köszönhetõen sok kanizsainál kiverte a biztosítékot a legutóbbi közgyûlésen. És hogy hab is legyen a tortán: a szavazáson a polgármester morálisan megnyomta az „igen” gombot, vagyis megszavazta saját felesége napidíját, ehhez már végképp nem kell kommentár...
Miközben a testület egyik tagjával szemben, finoman szólva szimpátiát nem táplál, az illetõ képviselõ rokonán igyekszik tehetetlen dühét levezetni, amolyan „martonosan” megoldva a dolgot. A moralitás alapja pedig az a fajta gyávaság, amivel egy bizonyos, egyébként mindenkinél jobban tájékozott B-né, majd néhány órával késõbb Stadler Petra személyi titkár szájába adja több sebbõl vérzõ magyarázatát. Aki esetleg elvesztette volna a fonalat: most értem oda a bevezetõben felvázolt témához. Az elérhetõséget megadni „elfelejtõ”, de egyébként a városért könnyfakasztóan aggódó B.-né illetve a pocskondiázásban „sorozatosan társ tettes”, amúgy a kanizsai adófizetõk által a város kasszájából jól megfizetett, de a városért ténylegesen bármi jót tenni képtelen személyi titkár, egy kanizsai hírportálon jelentette meg szánalomra méltó sorait. Elnézést, elkalandoztam, vissza a gyökerekhez:
Nem mellesleg a rokon hölgyet maga a polgármester vette fel a hivatalba, igaz, csak és kizárólag morális alapon akkor még minden bizonnyal azt remélve, nem kevés politikai tõkét fog kovácsolni abból, ha a fideszes képviselõnek ezzel, az egyébként általa soha, egyetlen szóval sem kért szívességgel a „kedvében” jár. A hivatalban legalábbis ez a hír járja, és némi igazságalapja valószínûleg van is, különben miért írta volna alá az általa köztudottan nem kedvelt volt alpolgármester lányának, illetve az általa köztudottan nem kedvelt képviselõ rokonának a szerzõdését? Ja, hogy mert nála a szakmaiság volt a fontos és ezért félretette személyes viszolygásait? Valóban? És akkor most miért is kellene az utcára kerülnie ennek a nagycsaládos édesanyának, akinek a munkájával a felettesei is egytõl egyig elégedettek? Ha a helyzet úgy hozza, errõl is érdemes lehet újra beszélni, bár én szívem szerint meghallgatnám az érintetteket. Na nem a B-nét, meg a Petrát, és nem is a Martont, õk nem az igazság bajnokai, õk már ebben az ügyben is hiteltelenek. Mondjuk az alpolgármestert, aki a Marton által okozott törvénysértést igyekezett helyrehozni, a jegyzõt, aki a munkáltató, az ügyintézõt, aki tisztességgel végzi a munkáját a hivatalban, majd hazamegy a gyerekeihez és neveli õket, meg a képviselõt, aki nem volt hajlandó semmilyen alkut sem kötni a Martonnal. Õk hitelesek, egyetlen alkalommal sem hazudtak.
S végezetül álljon itt a legmorálisabb polgármesteri tett: a Fidesz zászlaja alatt belecsücsülni a polgármesteri székbe, majd nap mint nap, reggeltõl estig azon fáradozni, hogyan tud a lehetõ legtöbbet ártani az õt pozícióba juttatóknak. Persze csak és kizárólag morálisan, lehetõleg mással elvégeztetve a piszkos meló jelentõs részét.
Polgármester úr! Ön vesztett! Miért nem veszi észre? Vagy esetleg észrevette és ezek már a végsõ, csapdába esett vad utolsó dühös rúgásai? Nincs a szerettei között egyetlen ember sem, aki õszinte merne lenni önhöz, és figyelmeztetné, hogy már felesleges harcolnia? Jóllehet, néhány aprócska csatát sikerült megnyernie – sikerült például négy év áldozatos munkájával önnel együtt kemény három fõre duzzasztania a saját frakcióját -, de a háborút összességében csúfosan elvesztette. Mégpedig egy olyan háborút, amit önön kívül senki nem akart. Ugyanis – ellentétben önnel – a fideszes képviselõk egytõl egyig csak és kizárólag a város érdekében tették és teszik ma is a dolgukat még akkor is, ha ön ezt jelentõsen megnehezíti.
Én sajnálom önt. Nem azért, mert vesztett, hanem mert még az sem adatik meg önnek, hogy emelt fõvel távozhasson. És ezt mind-mind, abszolúte a moralitás jegyében, csak és kizárólag saját magának köszönheti. Van még néhány hónapja, vajon tud még mélyebbre süllyedni? Egyáltalán, lehet még ennél mélyebbre süllyedni?
És hogy mi legyen az aláírás, nézzük csak...
Mit szólna mondjuk ahhoz, hooogy ... B.-né ?
Csak úgy, ahogy Ön szokta: martonosan-morálisan.
www.bakkker.hu