A múlt hét péntekén helyezték Pécsett örök nyugalomra Jéki Zoltánt, a Pécsi Dózsa, valamint a Pécsi MSC 67 éves korában elhunyt egykori kézilabda játékosát. Ami pályafutásában nekünk, kanizsaiaknak azonban igazán fontos: edzõként a dél-zalai város sportéletében írt (nem egyszer) történelmet. Húsz esztendeje az Olajbányász nõi együttesét juttatta fel az NB I B-bõl az NB I-be, s olyan kézilabdázókat segített sportpályájának kiteljesítésében, mint például Németh Helga, vagy Siti Bea. Aztán eljött annak a bizonyos transzparensnek is az ideje, melybe az Olajbányász-csarnokban oly’ sokszor belekapott a huzat: „Jé-ki az? A Király. Ki? A Kriki!” Igen, igen, ez már a Tungsram SE férfi csapatánál töltött idõszakát idézi, amikor a (kezdetben lesajnált) csapata sorra adta a fricskákat a „Tromos-Szeged-Veszprém” szintû együtteseknek. Élmény volt meccsre járni, amikor a tudósító is kint rekedt, s a szurkolók üzentek kifelé a mérkõzés állásáról. Aztán persze jöttek ínségesebb idõk is az eredmények terén, amikor az edzõ kíméletlenül elmondta, mi is a véleménye egyesek hozzáállásáról. Bjelov, Krichenbaum, Radovics és a többiek nevében sírjánál a volt csapatkapitány, Rodek Attila búcsúzott a kiváló trénertõl. Nem lesz több kínai figura, se bravúros beállós gól, melyre edzõként õ adott „engedélyt”, csak az emlékek maradtak, amik örökre Nagykanizsa sportéletébe írták nevét.
P.L.