Bálványos István grafikáiból nyílt kiállítás Nagykanizsán, melyek egyszerû technikai vonalvezetése az igazán szembeötlõ elsõként. A grafikus több évtizednyi belgiumi kint tartózkodás után települt haza a somogyi Kaposszerdahelyre, s a megnyitón Varga Andrea, a Somogyi Hírlap munkatársa méltatta az alkotó eddigi munkásságát, alkotásainak letisztultságát.

Ahogy a sajtó területén dolgozó hölgy fogalmazott: „… a világ kérdéseit feszegeti a mûvész, témái családhoz, hithez, ördöghöz, bûnhöz, Istenhez, belsõ békéhez és gyûlölethez kapcsolódnak; szkeptikus nyugalommal, felelõsség nélkül mindezekrõl nem gondolkodhatunk. Nem lehet egyetlen pillantást vetni a grafikákra, mert idõ kell elgondolkodni, lelassítani elõttük."

Bálványos István 1942-ben született Budapesten – tudtuk meg életpályája ismertetõjébõl. A Bartók Béla Konzervatórium fuvola szakán végzett, majd elvégezte az újságíró iskolát. Dolgozott hólapátolóként, volt anyagmozgató segédmunkás, gumimatrac vulkanizáló, pincér, hangtechnikus és zenei szerkesztõ. 1972-ben disszidált Belgiumba, s néhány év múlva zenetörténetbõl doktorált. Az 1990-es évektõl azonban egyre inkább a képzõmûvészet felé fordult. Egy iskolai értekezleten unalmában a papír szélére rajzolgatott. A firkát aztán ki akarta dobni, de egy kollégája azt mondta: ez nem is rossz. 2002-ben aztán végleg hazaköltözött Magyarországra, Kaposszerdahelyre. Ezzel kezdetét vette egy újabb életszakasz, amit napról-napra nagyobb szenvedéllyel él meg, s amelyben a legnagyobb szerep a grafikáknak jut.
Mindezek ismeretében nem meglepõ, hogy kísérõprogramként stílszerûen Baki Andrea zenetanár és Proszenyák Laura fuvolán elõadott mûsorát hallhattuk az Õsze András Galéria falai közt a HSMK-ban, ahol a kiállítás a nagyközönség által június 10-ig tekinthetõ meg.
Polgár László