Nagykanizsán a polgármester fogyóeszköz, az eddigi öt ciklusban senkinek sem sikerült két ciklust irányítania. Hol keresendõek az okok?

Ahhoz, hogy folyamatosság alakuljon ki a polgármestereknél, legalább három alapvetõ kritérium-csomagnak kell egyszerre megfelelni:
1. A polgármester személyes tulajdonságai: szakmai hozzáértés, vezetõi képesség, ambíció, pozitív személyiségjegyek.
2. A munkáját segíteni tudó, szakmailag felkészült, politikai tapasztalattal bíró alpolgármester(ek), valamint egységes polgármesteri hivatal, együttmûködõ jegyzõvel.

3. Kedvezõ politikai légkör, folyamatos, cikluson átívelõ közgyûlési többség (egy párttal, vagy koalíció), eredményes elsõ négy év.

Hogyan alakultak ezek eddig:
1990-94
(Kormány: jobboldali)
Polgármester: Dr. Kereskai István (1942) SZDSZ
A polgármestert (48 éves korában) a közgyûlés választotta, jelentõs létszámú többséggel, SZDSZ-FIDESZ liberális koalícióban.
A FIDESZ alpolgármestere Farkas Zoltán volt.
Kezdõ önkormányzatként lerakták az önkormányzatiság alapjait, sok munkát végeztek, sikeres ciklust zártak. Az 1994-es parlamenti választásoknál az MSZP elõretört, kormányt alakított, így várható volt az õszi önkormányzati választásokon az MSZP sikere.
Az MSZP Suhai Sándor mellett döntött a jelöltállításnál, akinél személyiségjegyei miatt várható volt a bukás. Az SZDSZ részérõl történtek kezdeményezések új jelölt személyére, de az MSZP nem változtatott. Ennek megakadályozására jött létre a Röst-Tarnóczky paktum, aminek az eredménye egy ötpárti megállapodás volt (MDF-SZDSZ-FIDESZ-KDNP-FKgP) Mayer Ferenc polgármesterjelölttel. Az MDF részérõl Marton István volt az ajánlott jelölt, de az SZDSZ mereven elzárkózott Marton Istvántól, már akkor is alkalmatlannak tartották a polgármesteri posztra (rajta kívül a telefonkönyvbõl is elfogadtak volna bárkit). Mayer Ferencet megfenyegették (rendõrségi védelem lett kérve), aki ezek után visszalépett a jelöléstõl. A választást 44 %-os szavazati aránynyal Suhai Sándor nyerte, Marton István és Dr. Kereskai István elõtt.
1994-97
(Kormány: baloldali-liberális)
Polgármester: Suhai Sándor (1944) MSZP, 50 éves korában.
Az MSZP-nek a huszonhat fõs testületben (a polgármesterrel együtt tizenegy fõ) a Városvédõk és a Munkáspárt képviselõjével együtt sem volt többsége. Az MSZP nem tudta befolyásolni Suhai Sándort, aki nem kívánt szövetséget kötni az SZDSZ-szel (ez kölcsönös volt), így az elsõ költségvetést Suhai Sándor ellenében az MSZP az SZDSZ-szel fogadta el. Idõközben a Vásárcsarnok körüli botrányok miatt a közgyûlés a mûködõképesség határára sodródott, Palotás Tibor (KDNP) átállt Suhai Sándor oldalára (Vásárcsarnoki funkciója miatt), így egy darabig többsége volt Suhai Sándornak, de Kovács Tamás (MSZP) lemondása után (az idõközi választást az SZDSZ nyerte) ismét patt-helyzet alakult ki.
Suhai Sándor kvalitásait nem lehetett kétségbe vonni, de személyiségjegyei miatt az idõ elõtti botrányos távozása kódolva volt. Az 1997-es idõközi választást a korábbi MSZP-és alpolgármester Tüttõ István MSZP-SZDSZ koalíciós jelöltként 52 %-kal nyerte, Marton István (akit hat párt támogatott: FIDESZ, KDNP, FKgP, MDF, MDNP, MIÉP) és a független Szányiné Kovács Mária elõtt.
1997-98
(Kormány: baloldali-liberális)
1. Polgármester: Tüttõ István (1944) MSZP-SZDSZ közös jelöltként 53 évesen.
Az SZDSZ Krémer Józsefet jelölte alpolgármesternek. A jelentõs többség és Tüttõ István kompromiszszumképessége miatt aránylag kiegyensúlyozott önkormányzati munka folyt, de a Vásárcsarnok körüli botrányt (több MSZP-s érintettsége miatt) a két párt nem tudta kezelni, és ez az 1998-as önkormányzati választási együttmûködést ellehetetlenítette. A két párt külön indult, a polgármester választást Tüttõ István nyerte 40 %-kal, öt jelölt elõtt.
2. Törõcsik Pál (FIDESZ) lett, a 3. Marton István (MDF-KDNP-FKgP).
Marton István különutas indulása megakadályozta Nagykanizsán a jobboldali gyõzelmet (ennek lehettek egyéni okai, de politikai alku – az MSZP-vel – eredménye is), majd 2002-ben a ciklus végén Marton Isván a frakcióból történõ kilépésével feloszlatta az MDF-KDNP-FKgP frakciót is.
1998-2002
(Kormány: jobboldali)
Polgármester: Tüttõ István (1944) MSZP, 54 évesen.
Alpolgármesterek: Törõcsik Pál, Tarnóczky Attila, mindkettõ FIDESZ.
Sokáig titkolták az írásos koalíciós szerzõdést az MSZP-FIDESZ között.
Bizottsági elnöki szinten az MSZP felügyelte a gazdasági, pénzügyi területeket, a FIDESZ pedig a humán területeket.
Külön-külön egyik pártnak sem volt többsége, de a FIDESZ külön alkukkal az MDF-KDNP-FKgP frakció egyes tagjaival jobboldali többséget tudott elérni, ami személyi kérdésekben és vagyonkezelési, értékesítési kérdésekben volt tetten érhetõ.
Az önkormányzat mûködését a Tüttõ-Tarnóczky együttmûködés határozta meg, de a legtöbb esetben egymást kioltó döntések születtek az MSZP és a FIDESZ között.
A helyzet nehezebbé vált Törõcsik Pál botránya és lemondása, valamint az MSZP részérõl történõ koalíciós szerzõdés felmondásának nyilvánosságra hozása után.
2002-2006
(Kormány: baloldali-liberális)
Polgármester: Litter Nándor (1953) MSZP-SZDSZ közös jelöltként 48 évesen.
Alpolgármester: Röst János SZDSZ
Az MSZP-SZDSZ koalíciós kormányzás elõtérbe helyezte a helyi koalíció lehetõségét.
Kovács Kálmán miniszterként Göndör Istvánnal együtt sokat tett a helyi konfliktusok elsimításában, a koalíció létrejöttében. Litter Nándor személyében megtalálták a megfelelõ közös nevezõt, aki garancia volt az együttmûködésre. Litter Nándor a választást az addigi legnagyobb fölénnyel, 60 %-os szavazati aránnyal nyerte meg. A koalíció jogosságát igazolta vissza, hogy példátlan módon, mindössze egy körzetben nem nyert a két párt jelöltje.
A polgármester-alpolgármester együttmûködés példaértékû volt, nagyon kevés konfliktussal a négy év alatt.
Kedvezõen hatottak Litter Nándor liberális gazdaságpolitikai elképzelései az együttmûködésre. Az MSZP-ben kiélezõdõ hatalmi harcok (a jelenlegi vezetés vs. Göndör-Litter kettõs) oda vezetett, hogy elõször feloszlatták a helyi MSZP alapszervezetét, majd jelentõs tagsági kilépés után a kilépõk megalakították új baloldali pártként az MSZDP-t.
A tizenhárom fõs frakcióból három fõ kikiáltotta magát MSZP frakciónak, kirúgva ezzel a másik 10 fõt.
A Litter-Röst többséget ez érdemben nem befolyásolta, hiszen az SZDSZ frakcióval és a Vállalkozók-Városvédõk egy-egy képviselõivel tudták biztosítani a többséget.
Jelentõs kormányzati lobbi (valamint önerõ+hitel) eredményeképpen tizenöt milliárdos fejlesztés valósult meg a térségben. Messze a legsikeresebb ciklust zárva az elõzõekhez képest. Litter Nándor rendelkezett mindazon személyes képességekkel, amik a sikeres polgármesterséghez kellettek, minden adott volt ahhoz, hogy a következõ ciklusban is sikeres polgármester lehessen.
Ez a helyi MSZP vezetõin bukott meg, akik képtelenek voltak kiegyezni Litter Nándorral és Göndör Istvánnal, ezzel Nagykanizsának beláthatatlan károkat okoztak.
Göndör István elleni háborújuk egyébként a mai napig tart. A választásokon az MSZP óriásit bukott, polgármesterjelöltje messze harmadik lett, és az MSZP elvesztett hat képviselõi mandátumot.
A választást kakukk-tojásként Marton István FIDESZ-KDNP nyerte 44 %-os eredménnyel, Litter Nándor függetlenként, SZDSZ-MSZDP támogatással 33 %-ot ért el.

2006-
(Kormány: baloldali-liberális, az utolsó idõszakban csak baloldali)
Polgármester: Marton István (1943) FIDESZ, 63 éves korában.
Alpolgármester: Cseresnyés Péter FIDESZ
(folytatás a 6. oldalon)
(folytatás az 5. oldalról)
Egyértelmû többség alakult ki egy párt részérõl, hiszen a huszonhat fõs testületben a FIDESZ a polgármesterrel együtt tizenöt fõvel rendelkezett. Már az elsõ évben jelentkeztek Marton István személyiségjegyeibõl fakadó problémák, amelyek másfél év elteltével robbantak. Elõször Marton István fordított hátat annak a FIDESZ-nek, akinek a hátán polgármester lett, megpróbálva megfenyíteni Cseresnyés Pétert, a FIDESZ alpolgármesterét, majd magához édesgetett további két FIDESZ-es képviselõt, közös frakciót alakítva, akik kiválásával a FIDESZ elvesztette többségét a testületben. Ezzel ex-lex állapot jött létre, hiszen az a polgármester, akinek nincs többsége, az olyan, mint a papírtigris (karmolni ugyan tud), csak papíron polgármester, viszont a jogosítványaival élve és azzal visszaélve jelentõs káoszt tudott okozni.
Bonyolította a helyzetet, hogy az MSZP Marton István mellé állt, abban bízva, hogy a parlamenti választásokon Marton István háborúja a FIDESZ ellen számukra hasznot hozhat.
Ez a taktika nem vált be, mert a FIDESZ fölényesen nyert, az MSZP pedig 1994 óta a legnagyobbat bukta Nagykanizsán.
Ez a ciklus Marton István sorozatos botrányairól szólt, és a még viszszalévõ idõszakban is ez fog folytatódni. Marton István hét párttal került társas viszonyba, ezek a pártok átok alatt állhattak, mert közülük hat (MSZMP, MDF, KDNP, MDNP, FKgP, MIÉP) eltûnt a helyi közéletbõl, de jelentõs károkat szenvedett el a FIDESZ és nagyot bukott az õt politikai érdekbõl támogató MSZP is.
Marton István a bevezetõben megfogalmazott alapvetõ polgármesteri kritériumok közül egynek sem tudott megfelelni.
A jelenlegi politikai helyzet egyértelmû. A FIDESZ 50 % feletti támogatottsággal bír.
Ez azt jelenti, hogy az õszi választást mindenestõl, polgármesterestõl nagy fölénnyel nyeri meg a FIDESZ.
Ha a beterjesztett önkormányzati törvény elfogadásra kerül, akkor pedig még jobban megnyeri, és a következõ 18 fõs testületben több mint 2/3-a lesz a FIDESZ-nek.
Ha a fentiek alapján valaki még most is azt gondolja, hogy Marton István ismét lehet polgármester, az nem ezen a földön él, és ufó, vagy Marton István kísérteteként járja be Nagykanizsát!
Röst János