– Tényekre vagyunk kíváncsiak, nem véleményekre! – fejezte ki minap elégedetlenségét egy fiatalember az ezeken a hasábokon a polgármesterrõl olvasható írásokkal kapcsolatban.
– Marton István néhány kisszerû próbálkozásáról már lehullt a lepel. A hivatali autóval ment a bíróságra, mégis benzinpénzt szeretett volna elszámoltatni saját kocsijára. A feleségének meg napidíjat kovásznai útjukra.
– Igen ám, de ezek annyira kicsinyesek. Nincs valami tetemesebb?
– Mit gondolsz, miért reagált már a thrák kiállításról megfogalmazott elsõ, rövid kritikára olyan idegesen? Egész oldalas, a címlapra tett dörgedelemben vonta kétségbe a Kanizsa Hetilap lokálpatriotizmusát. Majd a sajtószabadságot korlátozó kódexet, nem sokkal utóbb pedig a lap teljes megszüntetését követelte a frakcióvezetõje. Csak nem a tyúkszemére lépett valakiknek a lap?

– A thrák kiállításon kiállított sárgaréz másolatról számolt be egy olvasói levél is. Ebben felteszi a kérdést, mennyibe került az adófizetõk pénzébõl ez a várakozásoktól olyannyira elmaradt tárlat?
– Azt olvastam, Marton István megígérte a fõszerkesztõnek, tételes tájékoztatást ad a kiállításra elkülönített 17 millió, a jegybevételbõl tervezett 5 millió forint sorsáról.
– Csak nem azt szolgálja a lap körül keltett vihar, hogy elfeledkezzünk errõl az ígéretrõl?
– Marton István már múlt idõ, semmi esélye az õszi polgármester választáson. Ám ez az ügy független az önkormányzati kampánytól. A milliók sorsának ismeretéhez, egyértelmû, jogunk van.
– Apropo, ahány héttel a megnyitó után kerültek ki az eligazító táblácskák, legalább annyival tovább kint is maradnak?
Papp János