Elfáradtam, futok egyet! - Misi, aki már majdnem 6 éves. - Bújj oda, és megkereslek! - Matyi, 4 éves - Annát Apa hozta a kórházból, és nem visszük vissza! - Ágoston, 2 éves – Piroska már a gyerekeirõl írott második füzetét lapozza.

- Igazából õk nevelnek. – mondja négy gyermekérõl a mosolygós fiatalasszony. – Nem hittem, hogy valaha olyan önzetlen leszek, mint az édesanyám. Biztosan nagyon gazdagok vagytok! – hallottam. Igen, egy tanári fizetésbõl… De persze igaz, mérhetetlenül gazdagok vagyunk. Látom, õk is így boldogok. Lehet születésnap, névnap, csak a testvér a legnagyobb ajándék.
- Az anyai nagyszülõk ötszáz kilométerre élnek…
- Nem volt könnyû döntés. Kéthavonta azért találkozunk, a gyerekek szinte többet vannak odahaza.

- Szepsiben, ami egy Kassa melletti tízezres városka…
- …és jóval több, mint ötven százalékban magyar. A magyar gimnázium után a Pázmányon tanultam tovább, ott ismertük meg egymást Krisztiánnal.
- Szüleid elfogadták?
- Hogyne! Egyetlen ellenvetésük a vegyes házassággal, a szlovák házastárssal szemben lett volna. Egy olyan házasságban nem könnyû dönteni arról, magyar vagy szlovák iskolában tanul-e a gyerek.
- A család vagy az iskola nevel?
- Mindkettõ. Otthon is, látom, hiába beszél sok gyerek magyarul a szlovák iskola folyosóján a szünetben! Kiszakadnak a magyar kultúrából, ha nem ismerik meg irodalmunkat, történelmünket. Másrészt, ma kimondottan magyarellenes nevelést kapnak.
- Érezted-e hátrányát itthon felvidéki mivoltodnak?
- Azt nem is említeném, hogy akadt, aki szlováknak nevezett, s csodálkozott, milyen jól beszélek magyarul. Nem is haragszom rájuk, az itteni oktatás hibája ez. Tartózkodási engedélyemet ötévente meg kell hosszabbítanom, s olyankor a kínaiakkal állok egy sorban… Nagyon ideje van már ennek az új törvénynek.
- Négy gyermeket szültél a magyar államnak…
- De szlovák állampolgárként a Nemzetközi Osztályhoz tartozom, Ágoston születése után tizenegy hónappal kaptam csak meg a családi pótlékot.
- És most karodon Anna, akit bátyja puszilgat. Férjed két hónapja így emailezte meg születését: Annuntio vobis gaudium magnum: habemus Annam.
- Igen, ez egy átköltött latin mondat. Nagy örömet hirdetek nektek: van Annánk. Szeretnénk ötödiket is.

K.H.

Magyarokról mondták:
…hogy egy népcsoport van vagy nincs, meg tud-e kapaszkodni földjén és hagyományaiban: az az élet alapténye;a népnek, mely elfogyott, szerzõdések sem szerezhetnek országot, s a népet, melyben bõ természet terjeszkedik, szerzõdések sem túrhatnak ki az országból.
(Németh László: A magyar élet antinómiái, 1934)