Május 30-án elhunyt vitéz Bátki József doni harcos, 56-os forradalmár, vasdiplomás mezõgazdasági mérnök-tanár. Temetési miséje június 14-én, hétfõn 10.30-kor a Sugár úti kápolnában lesz. Aznap délután háromkor a városi köztemetõben búcsúzunk Jóska bácsitól. Novemberben betöltött 90. évével a legidõsebb kanizsai piarista öregdiák távozott.

Engem a doni hideg konzervált. – szokta volt mondani. Húsz évet letagadhatott volna. Jól tartotta magát. Éthordóval a kezében járva látásból többen ismerhették, mint személyesen. Akik szerencsések voltak és beszélhettek is vele, szellemi frissességét is megtapasztalhatták. Bár többet hallgattuk volna! Az immár végleg elmulasztott lehetõséget némileg enyhítheti könyve. Püski Sándornál 2001-ben jelent meg a Volt egyszer egy életünk címû emlékezése. A könyvtár honlapjáról elektronikusan is letölthetõ mûbõl felidézhetjük vagy megismerhetjük józan, derûs lényét. Kiérzõdik belõle, mennyire idegen volt számára az, hogy hõsnek tartsa magát. Ezek a szemek sok mindent láttak. Szenvedést is. Mégsem vesztettek fényükbõl. Bár eltanulhatnánk tõle ezt a látásmódot!

Mindig haditudósító szerettem volna lenni! – árulta el titkos vágyát. Ezért készített felvételeket nem csak a ritka békés, hanem a gyakoribb veszélyes pillanatokban is. Ilyen éles helyzetet örökít meg a kötet egyik képe is. A két lõszerhordó futva próbálja megközelíteni a mozdonyon lévõ golyószóróst, miközben az épület baloldalán, a harmadik ablakból orosz géppisztoly veszi tûz alá õket. Ebben a valóság iránti szenvedély éppúgy benne van, mint a húszegynéhány évesen férfivá érett századparancsnok bátorsága. Szóban és rajzban egyaránt tehetsége volt arra, hogy érzékletesen rögzítse a vele történteket. Vagy, ha éppen megérintette õt a fenséges szépségû folyó látványa.
Õ már gazdag, mi lettünk szegényebbek.
Papp János

(További képek a galériában)