A kilencven évvel ezelõtti nemzet és országvesztés évfordulójára tervezett rendezvénysorozat pénteken 12 órakor a Nagykanizsaiak a Nemzetért Hagyományõrzõ Egyesület megemlékezésével kezdõdött.

Nemzeti, történelmi, gyász és aktuálisan palesztin zászlóval vonultak be a Nagy-Magyarország Emlékmû elé, ahol félórás õrségváltásokkal strázsáltak egészen 16.30-ig, a kilenc évtizeddel ezelõtt bekövetkezett tragédia aláírásának idõpontjáig. A harangok megszólalása után elénekelték nemzeti imáinkat és a Székely Himnuszt.

A hagyományõrzõk elvonulását és a rövid technikai szünetet követõen a Jobbik helyi szervezete folytatta a megemlékezést. Rövid kulturális blokkal kezdõdött a megemlékezés, melyben Horváth István Radnóti-díjas versmondót, Ernszt Katalint és a Nagyrécsei kórust hallhattuk. Az ünnepi beszédet Molnár Gyula a helyi szervezet elnökhelyettese mondott. Bevezetõjében a világ társadalmainak fejlõdését, melyekbe szinte kivétel nélkül háborúk és más történelmi katasztrófák ékelõdtek, a törzsfejlõdéshez hasonlította. Elmondta, hogy hazánk is átesett az elkerülhetetlen metamorfózison, 1920-ra érte el a kiteljesedést. Bábállapotból, kifejlett lepkévé vált, ám mindjárt hangyabolyba esett, ahol levágták szárnyait.
Pusztító erõk mindig léteztek, de kilencven évvel ezelõtt a jakobinus, a bolsevik, a kommunista diktatúrák után megjelent a szakrális társadalmi rendszer legveszedelmesebb ellensége a liberalizmus. Molnár Gyula kifejtette: Hiába vergõdik a nemzetpusztító erõ jelenlegi agóniájában, még mindig parlamenti tényezõ. Még mindig szennyezik a közéletet, a közgondolkodást. Reményt keltõ azonban, hogy a jelenlévõ nemzeti többség gõzerõvel végzi a lepusztulás megfékezését. E kijelentése után Raffay Ernõ véleményét idézve elmondta, hogy hazánk 1989 után regnáló kormányai legalább fél tucatszor szalasztották el az elcsatolt területeink visszaszerzésének lehetõségét. Az elnökhelyettes beszéde végén felhívta a figyelmet arra, a legnagyobb veszély, ami egy népet fenyeget, hogy primitívvé válik, eldobja magától a tudatos gondolkodást és a tudatos gondolkodóit, ezzel a tudatlanság óceánjába merül. Így válik csõcselékké, söpredékké züllik és oszlik fel. A nép rangja egzisztenciájának megszentelt voltán múlik.
Cz.Cs.