…önfeloszlatni! - jut eszembe a tavaly szeptemberi elszalasztott lehetõség. Éppen városatyáink balfelének Marton Istvánt lemondatni akaró nyilatkozatait olvasom. Az utolsó alkalom, hogy városunk megszabaduljon a botrányhõstõl, akár a testület önkéntes felállásával is, 2009. szeptember 24-én lett volna. Akkor napirendre se vették azonban, mert közülük ki nemmel, ki udvarias nemmel: tartózkodással szavazott. Az egyetlen következetes erõ, a Fidesz frakció pedig kisebbségbe került. Megszólalt egy közgyûlésen kívüli párt is. A most éppen Jobbikos Zakó László úgy fogalmazott: a feloszlatás megakadályozásával a kisebbik rossz történt. A kibic csak tudja…

Mi lehet a magyarázata, hogy négy párt 2008. novemberi összefogása megújulni látszik az elõbb említett kihátrálás után? A kanizsai választók elsöprõ arányban biztosították bizalmukról a Fideszt. Nem értek célt a párt helyi vezetõje elleni rágalmak, sõt: Péter - ahogy városszerte emlegetik - elsõ fordulós gyõzelmet aratott. Eljött az ideje óriásplakáton is leszögezni: Marton István a szocialisták embere.
Mit tehet egy leleplezõdött ügynök megbízója avagy a báb mozgatója? Ejti, hisz már kilóg a lóláb. Mögé áll a városban (is) legnépszerûbb erõnek, mondván: a barátságnál is fontosabb a törvényesség. Meddig tart a törvénysértõ polgármester miatt a Közigazgatási Hivatalhoz a minap elküldött levél aláíróinak újabb összefogása? Hányszor lehet még eljátszani ugyanazt? Mindaddig, amíg nem tetszünk forradalmat csinálni. Április után újra, októberben. A szavazófülkékben.
Papp János