A Honvéd Kaszinóban június 11-én két rendezvényen is részt vehettek a kulturális élményekre vágyók. Bálint Éva Tájak, városok, emberek címû festménykiállításának megnyitója után a díszterembe sétálva Czene Csaba irodalmi estjén húsz év lírai alkotásaiból kaptak ízelítõt a vendégek.

Vass Veronika elõadásában Czene Csaba Alkony címû verse hangolta rá a jelen lévõket az élénk vizuális hatásokra, majd Vékási János dicsérõ szavai köszöntötték az alkotót. – Bálint Éva elsõ kiállításán 1990. februárjában, az akkor még Olajipari Mûvelõdési Házként mûködõ intézményben vehettünk részt. Azóta nyolc tárlata volt, ebbõl egy gyûjteményes. A képek a természet szépségeit a realizmus eszköztárával, mesteri látásmóddal és technikával varázsolják elénk, festményeire igaz, amit Delacroix mondott: „A kép elsõ kötelessége, hogy ünnep legyen a szem számára.” Alkotásait olajfestéssel hozza létre, színei mélyek, tüzesek, dinamikusak, de nem erõszakosak. Csodálatos finomságú fény-árnyék viszonyok, tónus-és színátmenetek jellemzik ezeket a mûveket. Éva imádja a vízpartot, a tengert, amely él, mozog a vászon keretein belül. Az alkotó töretlen optimizmusát tükrözi vidám színkombinációs virágcsendéletei. Évek óta foglalkozik régi festmények restaurálásával, és ez a munka komplex tudást igényel.

A díszteremben hangulatos gyertyafénnyel várták a vörös abroszos asztalok mellé a versszeretõ közönséget, ahol Vass Veronika, Bali Judit és Horváth István Radnóti-díjas versmondó szemezgetett Czene Csaba költeményeibõl. A felolvasások között Michalovics László tanár dala csendült fel, befejezésként pedig Gilincsek Péter énekelte el két vers dalba átültetett változatát.
Z.A.