Somos Béla 1956-ban írott soraival kezdte beszédét Cseresnyés Péter alpolgármester, országgyûlési képviselõ a Nagykanizsai Polgári Egyesületnek a Kopjafánál tartott ünnepségén. Nagy Imrére utalt vele, s mindazokra, akik hozzá hasonlóan felismerték, hogy becsapták õket. Felidézte a 21 évvel ezelõtti, reményteli napokat. Akkoriban sokan úgy gondolták, új idõszámítás kezdõdött Magyarországon. Hosszú és gyötrelmesen lassan telõ évek után úgy látszott, más világ jön. Más világ, amelyik az orwelli agymosás után teret ad azoknak az értékeknek, amelyek agyonhallgatottak, vagy éppen tiltottak voltak az elmúlt rendszer több mint negyven évében.

A forradalom utáni megtorlás áldozatai példát mutattak arra, hogy az igazi ember nem válik közössége árulójává egyéni érdekeinek érvényesítése miatt. Egyenes gerinccel, következetesen vállalja a közösségért való kiállás következményeit. – fogalmazott. – Õk többre tartották becsületüket, nemzetüket, hazájukat egyéni érdekeiknél. Többre tartották, mert tudták, hogy egy embernek a legfontosabb a becsület, és az ezzel járó gerincesség. Többre tartották, mert az embert érhetik kísértések, de az igazi ember nem roppan meg, nem csábul el, hanem értékrendje alapján viselkedik. Még akkor is, ha hátránya származhat belõle. Erre mutattak példát ’56 mártírjai és a mártír miniszterelnök. Bár ezt a példát mutatta volna az elmúlt években is sok, velük érdekbõl példálózó, magát szocialistának vagy liberálisnak valló országromboló!
Visszaemlékezett, mi volt a bosszúért lihegõ Kádár rezsim célja? A társadalom többségének a megfélemlítése, „sorba állítása”. És a gulyáskommunizmus évei alatt hol félelemkeltéssel, hol édesgetéssel sokáig sikerrel jártak. És ez a hazug kommunikációs rendszer még itt él közöttünk, még használják ellenünk, polgárok ellen a ravaszkodó befolyásolás régi-új trükkjeit.
Mert a kommunisták önzõ, hazaáruló, rabló szellemisége nap mint nap megmutatta magát. Hogy ez így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az elmúlt nyolc év, amelyikben tönkretettek egy éllovas országot. Amelyikben elõfordulhatott az, hogy magyar rendõrök - vélhetõen politikai parancsra - éles fegyverekkel lõttek békés tüntetõkre. Igen, a kommunisták szelleme, szellemisége továbbra is fertõz. Ez a megemlékezés, ez a dátum arra is jó, hogy felhívjuk erre a figyelmet évrõl évre.
Fel kell hívni a figyelmet, mert az MSZMP jogutódja, pártvagyonának és szellemiségének örököse, az MSZP még hatással van sokakra. Hányszor is támadtak - bárhogy is hívták õket - nemzetünkre az elmúlt évtizedekben? Téeszesítések, magántulajdon kisajátítása, bebörtönzések politikai okokból, 1956-os forradalom utáni megtorlás, kivégzések, a szellemi elnyomorítás, az értéktelenség, nemtörõdömség elplántálása a lelkekbe. Ezek voltak az eszközök a végsõ cél, a kiszolgáltatott, jól manipulálható ember létrehozásának folyamatában. Úgy viselkedtek, mint egy kaméleon, becsapva sokakat. És így viselkednek utódaik is, akik ma már úgy mozognak a közéletben, mintha az ország jelenlegi állapota nem az õ felelõsségük lenne. Sõt! Számon kérnek, riogatnak a kormányváltás után két héttel, amikor az általuk hátrahagyott szemetet kell akciótervek kidolgozásával eltüntetni. Ez ellen tenni kell!
Bizalmat adni azoknak, akik megérdemlik! És a bizalmat meg kell vonni azoktól, akik országunk, településeink tönkretételének vagy aktív részesei, vagy egyéni érdekei miatt kiszolgálói voltak. Ezáltal méltatlanná váltak a bizalomra, nem csak országosan, hanem helyi szinten is. Igen, ez a nap az odafigyelés, a figyelmeztetés napja is legyen! Figyelmeztessen bennünket arra, hogy emlékezni kell és érdemes, mert a múlt példái a mában is eligazíthatnak bennünket. Ám, hogy ezt megtegyék, jól kell tudni olvasni az üzenetet. – fejezte be beszédét Cseresnyés Péter.
Az ünneplõ közösség hagyományosan egy-egy szál virággal rótta le tiszteletét. A megemlékezés elsõ felében Tóth Ilona vértanúságát idézõ verseket szavaltak az egyesület õszi, Ötvenhatos Versünnepének résztvevõi.
P.L.