The howls of outrage are echoing from Brussels to Washington DC. Like the simian slaves in Planet of the Apes, Hungary has uttered the forbidden word: No.

A felháborodás visszhangjai hallatszanak Brüsszeltõl Washingtonig. Mint a felkelõk a Majmok Bolygólyáról, Magyarország kimondta a tiltott szót: NEM.

(A THE TIMES eredeti cikkének magyar fordítását lapunk a www.bakkker.hu portálról vette át. Bekezdésekre tagolva elõször az angol nyelvû szöveget, majd annak fordítását olvashatják.)

Viktor Orbán, the Prime Minister, has rebuffed the demands of the IMF and the EU for more budget cuts and austerity measures. The moneycrats went home muttering about collapsing currencies and fiscal irresponsibility. To which Budapest's glorious answer was: God speed. The forint, Hungary's currency, slid, recovered and slid again but the country is holding firm.

Orbán Viktor szembeszállt az IMF és az EU költségvetési megszorítási követeléseinek. A bankvilág vezetõi az összeomló valuta és a kincstári felelõtlenségrõl beszélve, morgolódva mentek haza. Amire Budapest dicsõséges válasza ez volt: Isten Áldjon Benneteket!A forint árfolyama zuhant, felerõsödött és megint zuhant, de az ország szilárdan tartja magát.

Instead of cutting services and welfare, the Government will go for growth by slashing taxes, whitening the economy and simplifying Hungary's byzantine business environment.

A szociális és jóléti szolgáltatások csökkentése helyett a Kormány a fellendülést az adók csökkentésével, a gazdaság kifehérítésével és a magyar üzleti világ egyszerûsítésével akarja elérni.

Of course, after the 2008 €20 billion bail-out package, the EU and IMF have a right to negotiate over Hungary's financial plans. And after the IMF-induced privatizations of the early 1990s turned much of this region into an economic wasteland, Hungary has a right to stick to its guns.

Természetesen a 2008-as 20 billió eurós hitelcsomag biztosítása után az EU-nak és az IMF-nek van joga Magyarország költségvetési terveirõl egyezkedni. A korai 90-es években viszont, az IMF által indított privatizációk a régió nagy részét gazdasági csõdbe vitték, így Magyarországnak pedig megvan a joga a saját érveihez ragaszkodni.

But there is a wider issue at stake here: national sovereignty, especially of smaller nations. In today's globalized world, and a streamlined Europe where Brussels and Strasbourg engage in an unprecedented appropriation of political and legal power by stealth, national sovereignty has somehow become a dirty word. Our destinies may be increasingly shaped by globalised financers and multinational institutions, but I don't remember anyone voting for this process, or even being given the option. Ironically, these supranational bodies use the same tactics as the Communists in postwar Europe - stealthily slicing away independence and sovereignty until nobody notices that it's all gone.

De itt egy nagyobb ügy van kockázatnak kitéve: nemzeti függetlenség, különösen a kisebb nemzetek esetében. A mai globális világban és modern Európában, ahol Brüsszel és Strasbourg titokban példa nélkül álló jogi és politikai hitelügyletek kihelyezésével foglalkozik, a nemzeti függetlenség valahogy piszkos szóvá változott. Bár lehet, hogy sorsunkat a világbankárok és multinacionális pénzintézetek formálják, de én nem emlékszem senkire, aki erre az eljárásra szavazott volna, vagy egyáltalán lehetõséget kapott volna választani. Ironikusan ezek a nemzetek feletti személyek ugyanazt a taktikát alkalmazzák, mint a kommunisták a háború utáni Európában – addig veszik el titokban apránként a nemzeti függetlenséget, amíg senki nem veszi észre, hogy már el is tûnt.

But now somebody has. Admittedly, Mr. Orbán, Hungary's pugnacious premier, seems an unlikely people's tribune. Since his centre-right Fidesz party won a two-thirds majority this year, his government has rammed a series of bills through parliament that, critics say, have packed formerly independent institutions with party placemen and threaten the checks and balances of democracy.

De valaki ezt most észrevette. Orbán Viktor, Magyarország harcias miniszterelnöke, egy bajokkal küzdõ kis ország népszerû vezére. Amióta a Fidesz ebben az évben 2/3-os többséggel nyert a választásokon, az õ kormánya törvényjavaslatok sokaságát zúdította a parlamentre, amelyek segítségével – a kritikusok szerint – elõzõleg független társadalmi intézményekbe helyez saját embereket, ezzel kockáztatva a demokrácia egyensúlyát.

Opposition politicians say that independence of the media, the constitutional court and the state audit agency are all under threat, although few doubt that a shake-up was needed after eight year of sloth and corruption under the Socialists. The joke now in Budapest is that democracy has been replaced by a "Viktatorship." Yet perhaps it takes a Viktator to stand up to the IMF and the EU.

Ellenzéki képviselõk szerint a média függetlensége, az alkotmánybíróság és az állami számvevõszék támadás alatt állnak, habár csak kevesen kételkednek abban, hogy egy ilyen ébresztésre szükség volt 8 év korrupt szocialista tétlenség után. Az a vicc járja Budapesten, hogy a demokráciát felváltotta a „Viktátorizmus”. Pedig talán pont egy ilyen „Viktátor” kell, aki szembeszáll az IMF-el és az EU-val.

Not content with telling the financiers where to go, parliament has just passed a stringent tax on the banks, causing fury and fear among Europe's financiers: fury that Hungarian banks will have to pay a levy of 0.5 per cent of bank assets as they stood at the end of 2009, and fear that this could set a dreadful precedent, with Hungary's neighbors quickly following suit. Let's hope so.

Nem csak azt teszi meg, hogy megmondja a hitelezõknek, hogy hova menjenek, hanem a parlament most hozott egy szigorú döntést a bank adóról is, ezzel dühkitörést okozva az európai hitelnyújtók között: ez egy nagy bosszúság számukra, ami miatt a magyar bankoknak fizetniük kell, mégpedig a 0.5%-át a banki nyereségnek a 2009 év végi mérlegnek megfelelõen. Attól is kell tartaniuk, hogy ez felállít egy számukra szörnyû példát, amit Magyarország szomszédai gyorsan követni fognak. Reméljük így is lesz.

The bank tax is well deserved. A good part of Hungary's economic travails can be blamed on the bankers. An incredible 70% of all domestic and business lending is denominated in foreign currency, much of it in Swiss francs. During the boom years the bankers extended easy and cheap credit, in exotic currencies, to virtually anyone who asked, even though the borrowers were paid in forints. Consumers were hustled into credit packages with risks they barely understood, but which were, however the markets behaved, guaranteed to bring hefty profits for the banks. Mortgages that cost €100,000 are now debts of perhaps €140,000, with little if any hope of ever being repaid.

A nyereségadó indokolt. Magyarország gazdasági vajúdásának nagy része a bankoknak köszönhetõ. Szinte hihetetlen, hogy minden belföldi és üzleti kölcsön 70%-a külföldi valutában van, legnagyobb része svájci frankban. A virágzó évek alatt a bankok könnyû és olcsó hiteleket adtak, különféle valutákban, gyakorlatilag bárkinek, aki kért, annak ellenére, hogy a kölcsönvevõk forintban kapták meg az összeget. A felhasználókat olyan hitelkonstrukciókba rángatták bele, amiket õk alig értettek meg, de amik olyanok voltak, hogy a piacmozgástól függetlenül garantáltan jelentõs profitot hoztak a hitelintézeteknek. 100 000 eurós hitelek ma talán 140 000 eurós tartozásokká váltak, kevés eséllyel arra, hogy valaha is ki lesznek fizetve.

So hooray for Hungary, standing up to the IMF and EU bullies. In 1956, Hungarians rose against Soviet tyranny, hoping to trigger a chain reaction. That didn't happen, but perhaps Hungary's stand against capitalist despots will spark one this time.

Tehát hurrá Magyarországnak, hogy szembeszállt az IMF és az EU elnyomásával. 1956-ban a magyarok felkeltek a szovjet elnyomás ellen, ezzel láncreakciót remélve a környezõ országoktól.

Akkor ez nem történt meg, de talán a mostani Magyarország kiállása a kapitalista zsarnoksággal szemben egy fényesebb jövõt ígér.